Miért mellőzi Storck Nikolicsot?

A téma az utcán hever – tartja egy közismert mondás. Ezt másképpen is lehet alkalmazni. Például úgy, hogy az újságok oldalain is „heverésznek” olyan témák, amelyek ugyancsak érdemesek továbbgondolásra. 

Maradjunk például a július 10-i, hétfői sportnapilapnál, amely – nem kell nagy szemmérték hozzá – nem kevesebb, mint másfél oldalon foglalkozik a labdarúgó válogatott egyik legfurcsább kérdésével, Nemanja Nikolics esetével. Ez az édesanyja révén félig magyar játékos felvette a magyar állampolgárságot, és mindig szívesen állt a nemzeti együttes rendelkezésére. Ám a mindenható Bernd Storck szövetségi kapitányként következetesen mellőzi a kimondottan gólveszélyes csatárt. Teszi ezt akkor, amikor a keretben csak úgy „hemzsegnek” a gólzsákok…

Ám a gólínség nem különösebben izgatja a mi német kapitányunkat, aki oda sem figyel Nikolics mindenképpen felkiáltójeles eredményeire. Aki már a Videotonban is bizonyított, s ugyanezt tette Varsóban és folytatta legújabb állomáshelyén, Chicagóban is, ahol hetek alatt az amerikai liga egyik legnagyobb kedvencévé lépett elő.

Storckot mindez természetesen nem érdekli. Nagy „találmányát”, a valóban fontos gólt szerzett Kleinheisler Lászlót azóta már hazaküldték Németországból azzal, hogy tanuljon meg jobban németül. Mintha a pályán a nyelvtudás lenne az elsődleges szempont… A csobánkai fiatalember a Ferencvárosban sem vált be – hadd ne folytassam.

A válogatottba jött a gólkirály Eppel Márton a Honvédból, aki két válogatottsága során 70, illetve 90 percet játszott. A nála vitán felül sokkal magasabban jegyzett Nikolics tíz válogatottsága során csak egy alkalommal kapott 45 percnél több lehetőséget, de végig sosem volt pályán.

Ám ha Eppel Márton, a hazai gólkirály azonnal válogatott lehetett, akkor jogos az a kérdés: miért nem kapott hasonló kedvezményt a magyarnál semmiképpen sem gyengébb, de talán inkább erősebb horvát bajnokság legjobb góllövője, a Splitben szereplő Futács Márkó?

Szóval egyikük sem kell, viszont továbbra is „kirobbanthatatlan”, fix pont maradt Dzsudzsák Balázs és Szalai Ádám. Miért, miért – mondja már meg valaki?

Az annak idején csak 62 válogatottságig jutott, a mai legjobbaknál „toronymagasan” jobb játékos, az újpesti Göröcs János (fotó: JochaPress.hu) fel is tette nyilvánosan a kérdést:

„Nem tudom, mit esznek ezen a Dzsudzsákon? Ez egy közepes játékos.”

Hogy mit esznek rajta, én sem tudom. Menedzsere, Vörösbaranyi József jó kereskedő, ez ami biztos vele kapcsolatosan. Elvégre a sok évvel korábban, Hollandiában még ígéretesnek indult nemzetközi pályafutása egyre szerényebb produkcióvá „szelidült”, miközben mindig megtalálták azokat a „verebeket”, akik egy-egy zsáknyi pénzt is hajlandóak voltak fizetni érte. A nagy fogadkozások embere, Balázska pedig szövegben mindig többet ígér, hatalmas tanmesékkel szerepel a tévékben vagy éppen a címoldalakon, azután jön az egyre feledhetőbb produkció.

Ám ez sem baj, Storck úr megingathatatlanul ül a trónján, miközben folyamatosan építgeti a maga birodalmát. Ha igaz, ami megjelent a sajtóban, akkor az ő esetleges eltávolítása az Andorra elleni bukfencet követően további 25 másik alkalmazott végkielégítését vonta volna magával. Erre mit tett Csányi Sanyi bácsi? Megerősítette pozíciójában a magyar válogatott élén fényes sikersorozatot produkált Storckot, akit – megint csak állítólag – Dárdai Pál ajánlott Sanyi bácsi figyelmébe…

Ha ez mind igaz, akkor Dárdai Palika is megtette a magáét (Storck beajánlásával) azért, hogy a magyar labdarúgó válogatott végre meginduljon felfelé. A látottak alapján alighanem kockázat nélkül kijelenthető: inkább százszor lett volna Dárdai a magyar labdarúgó válogatott kapitánya, mint egyszer Bernd Storck.

(jochapress / Jocha Károly)