Miért mondott le Kálomista Gábor?
Kálomista Gábor. Fotó: hajraveszprem.hu
Rendkívül ellentmondásosra sikeredett Kálomista Gábor, az MVM Veszprém kézilabdázóinak immár volt társelnökének hétvégéje. Előbb magabiztosan, a jövőbe is tekintve nyilatkozott, hogy azután két nappal később bedobja a törülközőt!
Mi minden lehet ezen egyáltalán nem prognosztizálható, 540 fokos fordulat mögött? Feltehetően sokféle választ lehetne adni, miként az is igaz lehet, hogy egyiken keresztül sem juthatunk el a teljes igazsághoz. Mindezt előre bocsátva jön egy vélemény a sok közül.
A legszebb férfikornak mondott, ötvenes évei elején járó Kálomista egykor kertészként, majd különféle vállalkozásokban tevékenykedett, mígnem 1996-ban eljutott a Duna TV-be. Villámkarriereket futott be, amelynek során az első, sportos lépést a Magyar Sí Szövetség elnöki megbízatásának elnyerése jelentette, még 2005-ben.
Olvasható róla az is, hogy mintegy két évtizede drukkere a veszprémi kézilabdázóknak, akikhez Marian Cosma sajnálatos tragédiája idején került igen közel. Elkészítette a „Szíven szúrt ország” című filmjét, amiért csak elismerés jár neki.
A baj akkor kezdődött, amikor a pénz és a hatalom révén 2012-ben a klub társelnöke lett. Nyilvánvalóan komoly része van Nagy László hazacsalogatásában, amely sikerért állítólag „eszement” anyagi áldozatokat is hozott. Ám mindez rendben lenne addig, amíg el nem hiszi valaki, hogy ha sok pénze van, s ezzel párosulóan hatalma is, akkor már ért is a kézilabdázáshoz.
Kálomista keménykezű főnöknek mutatkozott – kidobatta például azt a Horváth Gábort, akinek áttételesen milliárdokat köszönhet az egykori Épitők jogutódja. Nagyon szeretett nyilatkozni, amit a bennfentesek magabiztosságával gyakorolt is. Ám most elszakadt a cérna, hiszen ő maga sem hitte el, hogy a klub esetleg mégsem szerzi meg az olyannyira áhított BL-győzelmet. Előbb még arról szólt a tévében, hogy „egybe van a csapat”, utóbb pedig szinte percekkel az elszalasztott lehetőséget követően már be is jelentette lemondását. Arra hivatkozott, hogy ez az idegeskedés sok neki…
Valószínűleg ez az állítás is igaz, ám akkor mégis miért mondott le Kálomista úr? Feltehetően megérezte: a baj nagyobb annál, mint amit esetleg további bevásárlásokkal orvosolni lehet. Az éveken át építgetett piramis falai ugyanis repedezni látszanak annak ellenére is, hogy a Veszprém kétségkívül továbbra is a világ egyik legjobb klubcsapata marad! Ám azzal is számolni kell, hogy a több, „erősen harmincas” játékos újabb egy év múlva semmiképpen nem fog jobban játszani, többet teljesíteni, mint amit most, 2016-ban fel tudott mutatni. A távozott társelnök bizonyára azt is érezte, hogy 2017-ben a Veszprém esélyei a BL-trófea elhódítására mindenképpen csökkenni fognak, bár akkor is célba érhetnek.
Ezt a növekvő bizonytalanságot akarta alighanem „megspórolni” emberünk, amikor feladta. Esete nem egyedülálló. Sajnos, a magyar sportéletben túl sok az olyan sportvezető, aki nem igazi szakember, de aki egyéb okok miatt bekerül valamelyik szövetség vagy kiemelt klub vezetői székébe, és ezzel párhuzamosan el is hiszi magáról, hogy ő már igenis szakember. Amikor azután bekövetkezik egy nagyobb BUMM, akkor a tanácstalanság is felüti a fejét. Kálomista minden bizonnyal ráérzett, hogy itt kevés a pénz és a hatalom, mert olykor kicsit többre és kicsit másra is szükség van. Jó lenne, ha meglenne a szakértelem is.
Lelépésének okai között ez a felismerés biztosan ott volt az ő fejében is. Hogy görcsös ragaszkodás helyett elengedte a szék karfáját, ezt a döntést csak elismerés illeti.
Kálomista Gábor szerintem tényleg okos ember.
