Miért nem játszik Császár Gábor? Erről is kellene beszélni Veszprémben!
Örömmel hallom-olvasom több hullámban is, hogy Nagy László milyen jól érzi magát Veszprémben! És az is megnyugtat, hogy semmiféle párizsi ajánlat nem érdekli, meg egyébként is, nem is keresték meg, de ha meg is keresnék, akkor is hajrá Veszprém. És az is őszintén „feldobott”, hogy jövőre még jobb lesz a Veszprém és elsősorban a Barcelonát kell elkerülniük a BL-ben.
Ez mind szép és jó, „Lacika” tizenegy éves, önkéntes távollétébe az is belefért, hogy három évig bojkottálta a magyar válogatottat, amelyért mindig is dobogott a szíve, csak elég jól sikerült ezt az elkötelezettséget lepleznie… Majd jött a hazatérés és Nagy igazi profiként most ismét szolgálja a nemzeti együttest és klubját, az MKB Veszprémet. És most – pályafutása során soha nem tette – elkezdett a bírókkal is foglalkozni.
A Barcelonában valószínűleg nem is tehette volna, itthon megteheti. Tegye, ha ezt engedik és várják a főnökei. Ő pedig felhangosítja, hogy milyen volt a hétméteresek és a vitatott labdaeladások-elvételek aránya, amely számokban feltehetőleg komoly részigazságok is vannak. Ám itt csak egy a bökkenő: ezekkel a részletszorzatokkal nem lehet meccset nyerni. A BL-ben pedig különösen nem. S nem mellesleg arról is beszélnie kellett volna a Veszprém megmondó emberének, hogy a bírók igaz vagy vélt hibái mellett voltak olyan, szakmai gondok-problémák is, amelyek megoldására kizárólag Veszprémben kellene keresni a megoldásokat.
Többször is merészeltem leírni például, hogy a magyar bajnokság nem a legjobb lehetőségeket biztosítja a BL-re (különösen a vezető klubok elleni) történő felkészülésre. Sok-sok éven át a Veszprém minden, valamirevaló hazai játékost leigazolt, s ezzel érdektelenné tette a hazai bajokságot. (Egy-egy szegedi, majd dunaújvárosi részsiker azért így is becsúszott…)
Miután kiderült, hogy ez kevés, jöttek a légiósok. Előbb az oroszok, majd a kubaiak, utánuk elsősorban a horvátok, most pedig a spanyolok. Tény, a nemzetközi élvonallal másként ma már nem lehet csatázni, csak bevásárlásokkal. Ezért jött Nagy László és ezért jött a fél spanyol válogatott is. Most pedig Momir Ilics is a Veszprémé, hát ez tényleg ígéretesnek tűnik.
Előbb azonban maradjunk még a vitatott Kiel elleni ütközeteknél. Sok mindenről volt szó, de arról annál kevesebb, hogy miért nem nyert már odakinn Ortega csapata, amikor szinte az egész játékidő folyamán nálunk volt az előny. A hullámvölgyről nem került szó, amely alatt elúszott a különbség, amikor jöttek a labdaeladások, a kimaradt helyzetek, amelyeket nem lehet a bírók nyakába varrni. És azt sem a bírók döntik el, hogy az olimpián a magyar válogatottban talán a legjobb teljesítményt nyújtó Császár Gábor jószerivel csak pillanatokat kap Ortega mestertől.
A Párizsba tartó, kiváló irányító elfelejtett kézilabdázni? Aligha. Arról van szó, hogy Ortega már nem számít Császárra. Kielben is nyilván nem tegnaptól tudták, hogy Ilics elmegy, az izlandi edző, Gislason ennek ellenére játszatta őt, hiszen az utolsó tavaszi sípszóig Ilics még az ő játékosuk. Talán Ortegának is így kellett volna gondolkodnia, hiszen egy Császár-szintű játékost így mellőzni – ez súrolja a halálos bűn kategóriáját.
Ilyen és hasonló apróságokról „természetesen” nem esik szó a Bakony alján. A bírókról viszont annál többször és többet is beszélnek. Pedig a sportnapilap hétfői számában megszólaltatott hét, vitán felül hozzáértő szakember közül csak hárman állították, hogy a bírókon múltak a történések, négyen viszont elvetették ezt a lehetőséget. Talán ez a közvélemény-kutatás is arra kellene rávegye a vizsgálatot indító MKSZ elnököt, Vetési Iván urat és a hasonlóan hangoskodókat, hogy előbb az alapos önvizsgálatnak kellene jönnie, nem pedig megint elmenni a könnyebb megoldás irányába. Ez az út biztosan előbbre vinné a dolgokat, mint a videós bizottságok felállítása és az EHF vezetőinél tervezett bepanaszolások. Amivel ráadásul semmit nem lehet elérni. Legfeljebb a bíróküldők és a játékvezetők magyarokra haragítását.
