Miért nem kellett az olimpiai bronzérmes az MTK díszközgyűlésére?
Az idő vasfoga előbb-utóbb mindent kikezd. A fizikai jólét megromlása, az anyagi viszonyok szigorodása, mind-mind akadályai lehetnek a baráti kapcsolatok ápolásának. Kilencven éves korában, 2011. júniusában még sokan köszöntötték a Danubius Nemzeti Hajós Egyletben Sándor (Stadler) Istvánt, a Kanadából a napokban ismét Magyarországra látogató, gyógykezelésen résztvevő, egykori olimpikont eddig csak Zsitnik Béla látogatott meg. Ő is a 90. évében jár…
– Nagyon örülök, hogy még volt annyi erőm erre az utazásra – sóhajtott nagyot a telefonba Sándor István, aki tizennyolcszoros magyar bajnokként az egyetlen olyan evezős, aki valamennyi hajóosztályban bajnoki címmel büszkélkedhet. – Sajnos, már nem tudok bot, vagy járókeret nélkül mozogni, de eddig minden hazai tartózkodásom végén jobb állapotban mentem vissza Kanadába, mint amilyenben érkezésemkor voltam. Rettentően örülök, hogy régi versenyzőtársaim közül – nem kis rábeszélésre – Zsitnik Béla meglátogatott és egy kicsit el tudtunk beszélgetni a régi, szép időkről. Többek között az 1952-es, helsinki olimpiáról is, ahol együtt eveztünk a magyar nyolcas tagjaiként.
Ha már előkerült Zsitnik Béla, egy gyors telefonhívással őt is sikerült szóra bírni.
„Sándor Pista egy igazi harcos és jó barát is volt egy személyben – hangsúlyozta az 1948-as, londoni olimpián kormányos kettesben bronzérmet szerzett Zsitnik Béla. – Bevallom, egyre ritkábban mozdulok ki itthonról, mert minden nagyon nehezemre esik. Taxival mentem, haza pedig a fiam hozott a hotelből, de legalább láttuk egymást és szót válthattunk. Pistának is elpanaszoltam, milyen rosszul esett, hogy az MTK megalakulása 125. éve alkalmából rendezett díszközgyűlésre meg sem hívtak. Pedig az olimpiai bronzon kívül az MTK-nak és jogelődjeinek 29 bajnoki címet is hoztam. Tizenkét évig az MTK létesítményeinek igazgatója, tizenöt esztendőn át pedig az evezős szakosztály elnöke voltam. De úgy látszik, manapság egyre inkább ez a divat: csak a maiakkal foglalkoznak, a korábbi dicsőségek megszerzői ki vannak pipálva. Csak prédikálnak a múlt megbecsüléséről, a gyakorlat viszont homlok egyenesen mást mutat.”
A történet tanulságos. Annál is inkább, mivel az MTK 120. éves születésnapi 
díszközgyűlésén még ott volt Zsitnik Béla is – éppen a külön meghívott Sándor István társaságában. A Dr. Hencsei Pál professzor szerkesztésében megjelent „Az MTK százhúsz éve” című történelemkönyvben illő módon meg is emlékeztek Zsitnik Béláról is. Öt év alatt ekkora amnézia – nem semmi. S hogy nem egyszeri feledékenységről van szó, az MTK nem hívta meg azt a Jóny Istvánt sem, aki tizenöt éven át ügyvezető elnöke volt a kék-fehér klubnak.
A leírtak aligha igényelnek bővebb kommentárt. Inkább annak örüljünk, hogy Sándor István és Zsitnik Béla is még itt van közöttünk.
(Forrás: mob.hu / Jocha Károly)
