Miért nem magyar válogatott Sterbik Árpád?
Egy napja is elmúlt már, hogy olvashattam a „gyorshírt” az SzPress Sporthírszolgálat jóvoltából, amely arról értesít, hogy Sterbik Árpád Kölnbe utazott, hogy csatlakozzon a spanyol válogatotthoz, mivel annak egyik kapusa, Corrales megsérült.
AFP PHOTO/ JAVIER SORIANO
A hír önmagában örvendetes, hiszen a Veszprém 40. évébe lépett világklasszis kapusára még mindig lehet számítani! Akik látták a német-dán közös rendezésű, férfi kézilabda világbajnokság francia-spanyol középdöntőjét szombaton este, azok megint kihúzhatják magukat, hiszen Sterbik újfent bizonyította extraklasszisát: kitűnően védett.
A veszprémi drukkerek tehát örülhetnek, hogy Sterbik minimum 2020 júniusáig náluk véd. Azok, akik a magyar válogatottnak szorítanak, pedig sajnálkozhatnak, hiszen Árpád nem a magyarok hálóját őrzi. Ez egy „örökzöld” téma, amit e sorok írója egyszerűen nem tud „ad acta”kezelni. Nem tudom és nem is akarom elfelejteni, ahogy a közönség kedvence, „Árpi” miként hagyta cserben a magyar válogatottat!
A magát színmagyar vajdaságinak valló (ebben nincs okom kételkedni) Sterbik 2001-ben szerződött Szerbiából Veszprémbe. Egy hónap alatt megkapta a magyar állampolgárságot, ami akkoriban nem mindennapos eseménynek számított. (A Wikipédia diszkréten elhallgatja Sterbik magyar állampolgárságát, csak a szerbet és a spanyolt tünteti fel!) Nem először írom le, s feltehetően nem is utoljára, mit mondott akkoriban az ifjú klasszis, miután szó szerint pillanatok alatt megkapta a magyar állampolgárságot? „Mindent a szerbeknek köszönhetek, és csak nekik akarok védeni a válogatott találkozókon.”
Ezt – ha nem könnyen is, de – még valahogy lenyeltem volna, ha emberünk következetes marad az idézett kijelentéséhez. Ám mi történt kicsit később. Elteltek a veszprémi évek, Árpád Spanyolországba került és történt egy kisebb csoda! A „színmagyar” kapus a magyaroknak nem védett, a spanyolok hálójának őrzése viszont nem okozott neki semmiféle lelkiismeret furdalást a cserbenhagyott szerbekkel szemben!
Jómagam azóta – immár sok-sok év óta – bármikor meglátom őt a spanyol válogatott kapujában, mindig „beugrik” ez az alaptörténet, mely ellen eddig még senki nem jelentett be óvást, sem helyesbítési kérelmet. Ha nem lenne igaz, nyilván már régen helyre tettek volna engem. Így viszont marad a lényeg: Sterbik Árpád – feltehetően némi ellenszolgáltatás fejében – fütyült a szerbekre és fütyült a magyarokra is…
Sokan elmarasztaltak már azért, hogy ezt a 2001-es alaptörténetet újra és ismét „felmelegítem”. Nem értem a modern idők széljárását! Magyarságtudat, ragaszkodás egy nemzethez, elhárítása bizonyos ajánlatoknak… Ugyan kérem, ezek már lejárt lemezek – kapom visszatérően a fejemhez vágva.
Engem ezek a „letolások” továbbra sem izgatnak. Maradok tárgyszerű: Sterbik Árpád világklasszis kézilabda kapus, még ma, 39 évesen is. De e tény előrebocsátása után azt is hozzáteszem: én sokkal szívesebben látnám a magyar válogatottban, amelyet múló javakért képes volt cserbenhagyni.
(jochapress / Jocha Károly)
