Miért nem tartotta meg Miklert a Szeged?
Mikler Rolandot gond nélkül megtarthatta volna a Szeged
Valamikor azért szerettem a Szeged kézilabda csapatát, mert jóval kevesebb külföldit szerepeltetett, mint örök riválisa, a Veszprém. Ha a mai arányokra gondolok, mára már a Szegeden sincs sok szeretni való. Az ott szereplő magyarok számát és lehetőségeiket illetően legalábbis nem.
Erre a megállapításra jutottam, amikor értesültem két, újabb külföldi „megszerzésének” híréről. Kétség kívül „jó nevű” játékosokról van szó, bár nekem személy szerint nem az az ideális igazolás, ha az érkező már a 34. évében jár. Márpedig a bosnyák Denis Buntic és a kettős állampolgársággal rendelkező (fehérorosz, orosz) Szergej Gorbok is egy évjárat tagja: mindketten 1982-ben születtek.
Szóval nem örülök maradéktalanul ezeknek az érkezőknek, s ez már nem az első olyan bevásárlás, amely meggyőződésem, hogy sokakban ellenérzéseket szül. Mi lesz a magyar fiatalok fejlődésével? Honnan kap utánpótlást a felnőtt magyar férfi kézilabda válogatott keret? Mert a megyei bajnokságokból egyenes ágon nem, az biztos. Bármilyen tehetséges ugyanis valaki, a hazai élvonalban minimum egy-két éves, folyamatos játéklehetőségre lenne szüksége ahhoz, hogy felnőtt szinten is megállja a helyét, kibontakozzon a tehetsége.
Ráadásul még meglévő értékeivel sem úgy gazdálkodik a Tisza-parti klub, mint ahogy esetleg tehetné. Maradjunk Mikler Rolandnál. Ugyan miért engedte el viszonylag könnyen Carlos Pastor és kollektívája az évek során a világ legjobbjai közé magát felküzdött Miklert? Ő 30 éves volt, amikor 2014-ben szerződtette a Veszprém, helyére hozták a 36 éves Sierrát. Senki nem meri azt mondani, hogy Mikler megtartása egy Szeged-szintű csapat költségvetésében megoldhatatlan gondot jelentett volna. Dehogy is! Sokkal inkább a magyarok finom módszerekkel történő lecserélése van a dologban.
Pastor edző nagy valószínűséggel a legjobb szakember a hazánkban dolgozó külföldiek közül, ezen a vonalon viszont nem kell vele egyetérteni. A sorozatos cseréket egyetlen hír frissíti: nyártól a 22 éves balszélső, a balatonfüredi Bóka Bendegúz is a szegediek keretét, válogatási lehetőségeit erősíti-bővíti. Ezt is látni kell, de ez a tény – az egy fecske esete – nem takarhatja be a markáns és alapvetően megkérdőjelezhető tendenciát.
A magyar kézilabdázás szempontjából ugyanis a legfontosabb kérdés mégis csak az, hogy kik jelenthetik az új színt, a frissítést a nemzeti együttesben? Arra is gondolok, hogy az őszön sérülésektől tizedelt Szegedben egy alkalommal pályára került a beálló Hegedüs Márk, aki mindjárt öt gólt is szerzett. A legközelebbi alkalommal ennek ellenére csak néhány percet kapott, majd a sérülések megszűnését követően ismét eltűnt. Pedig a 23 éves játékosnak szinte „éjjel-nappal” játszania kellene ahhoz, hogy a képességei kibontakozhassanak…
Végül csak annyit, hogy a Szeged húsz, szerződtetett játékosa között tizenhárom külföldi és hét magyar van. Ám, ha azt nézzük, ki mennyi időt tölt a pályán, akkor ez az arány még sokkal rosszabb a magyarokra nézve.
Ezek a számok elgondolkodtatók – a klubok és a válogatott alapvetően ellentétes érdekeit is tükrözik. A szurkoló pedig nem tehet mást, mint reménykedve-bizakodva drukkol a magyar válogatottnak a januári, lengyelországi Európa-bajnokságon.
