Miért van szükség a magyaros porhintésre?

Shares

szivicsMegint túljutottunk egy műviharon, amit újfent egy pohár vízben kevertek a magyar labdarúgás mindenhatói. Hatalmas felhajtás és mű-titkolózás után kiderült ugyanis, hogy Tomiszlav Szivics kapott felkérést a Puskás Akadémiához távozott Pintér Attila megüresedett mezőkövesdi helyének elfoglalására.

Fogalmam sincs, mekkora boltot kötöttek egymással a felek: ki jár jól és ki még jobban? Az egészben csak és kizárólag az a nagy „porverés” nem tetszik, ahogy ebben a néhány napban próbálták ködösíteni a dolgokat. Talán azt hitték „odafönn”, hogy ettől majd mindenki lázba jön? Elvégre még a mai Nemzeti Sport is hét jelöltről írt: Kondás Elemértől Mátyus Jánosig. S még olyan neveket is szóba hoztak, akik maguk sem tudtak a valós esélyeikről…

 Akinek egy gyűszűnyinél több esze van, az pontosan tudta (vagyunk így, ebben az országban néhány milliónyian), hogy amikor Szivics felmondta a Szerb Labdarúgó Szövetségnél az élő szerződését, abban a pillanatban nyilvánosan is eldőlt a kérdés. Ám a porhintés ment tovább – ki tudja miért?

 Ugyanez a technológia működik a Magyar Úszó Szövetség esetében is, ahol az elüldözött Gyárfás Tamás utódjaként meglehetősen esélytelen neveket akartak lebegtetni, miközben már fű-fa-virág gyakorolta Bienerth Gusztáv nevének leírását-kiejtését.

Még véletlenül sem kívánok tippelni, milyen sikerrel végzi majd Szivics, illetve Bienerth a munkáját! Csak és kizárólag azt nehezményezem: miért volt szükség „kamu” nevek sorát felvonultatni ahhoz, hogy utána bejöjjön a papírforma?

Akik azt gondolják, ettől jobb lesz Mezőkövesden vagy a MÚSZ-ban az esedékes munka hatékonysága, azok nagyot tévednek. Ha pedig a papírforma érvényesül, ahhoz minek az elterelő hadműveletek.

 Aki tudja a választ ezen műbalhékra, annak szívesen hallanám-olvasnám a reakcióit.