Miklós Edit: jó formában vagyok
Jó formában érzi magát Miklós Edit alpesi síző, aki a februári phjongcshangi téli olimpia előtt még öt lesiklóversenyen áll rajthoz.
„Jól sikerült a rehabilitáció, a térdeim jól vannak, síelés közben nem fájnak, egyáltalán nem akadályoznak, és ez nagyon fontos” – nyilatkozta az M1 aktuális csatornán az olimpiai hetedik helyezett síelő, aki legutóbb januárban sérült meg súlyosan.
Hozzátette, az orvosa, a gyógytornásza és az erőnléti edzője is profi programot állított össze, nekik köszönheti, hogy ismét jó formában van, és tagja az élmezőnynek.
El is kélt a segítségük, mert 2017. januárjában óriásit bukott egy ausztriai lesiklóverseny edzésén, aminek következtében mindkét térdét műteni kellett, így a többi közt a világbajnokságról is lemaradt. Jelenleg viszont remek állapotban van és minden erejével azon van, hogy a lehető legjobban szerepeljen Phjongcshangban.
Csodás gyógyulását és jelenlegi remek formáját három embernek köszöni: orvosának, gyógytornászának és a kondiedzőjének.
Az elmúlt év megpróbáltatásai után a sors újabb próbatételek elé állította, nem volt ugyanis könnyű alpesi sízőnk szezonkezdése: köd, havazás vagy éppen technikai probléma nehezítette az életét.
„Furcsa kezdésem volt és az a vicces, hogy sehol sem én hibáztam, hanem olyan dolgok történtek körülöttem, amik befolyásoltak. De ezt már megszoktam. Semmi sem jön olyan könnyen. Attól eltekintve, hogy csak egy 14. helyem van, jó formában érzem magam és ott vagyok a világ élmezőnyében.”
Eddig két lesiklóversenye volt, de a téli olimpia előtt lesz még öt, s azokon lesz ideje belelendülni a versenyzésbe. A legjobb formáját egyértelműen Phjongcshangra tartogatja.
„A téli olimpiára olyan formába fogok kerülni, hogy elérhetem a kitűzött célomat” – ami nem más, mint az éremszerzés. Számára azonban a legfontosabb, hogy mindent beleadjon, s ha ennek ellenére sem úgy sikerülne a dél-korei kaland, akkor majd levonja belőle a következtetéseket, mit és hol rontott el.
Ami az olimpiára való felkészülést illeti, nem csak fizikálisan tartja formában magát, hanem mentálisan is. A lesiklásban ugyanis 100 km/h feletti sebességgel suhannak a sízők, súlyos térdsérülését követően pedig le kell küzdenie az újabb bukástól való félelmet.
„Nem egy könnyű dolog. Van sportpszichológusom, akivel rendszeresen beszélgetünk és nekem is kell saját magammal, saját magamon dolgoznom. Rengeteg időt és energiát fektetek ebbe, de az idő előrehaladtával ez is egyre jobb. Szerencsére olyan vagyok, hogy hamar felejtek.”
(M4 Sport)
