Milák Kristóf: évek óta küzdünk azért, hogy fúrják le a rajtköveket

Fotó: Balogh Dávid / Magyar Nemzet

Fotó: Balogh Dávid / Magyar Nemzet

Tizenhét éves, újdonsült felnőtt-vb-ezüstérmes úszónkat komolyan bántja, hogy az úszószövetségi botrányok idején mostohán bánt a sportolókkal a média.

Az amerikai ösztöndíj-lehetőség ellenére, úszótársaitól eltérően, nem készül országot váltani, igaz szorgalmasan tanul angolul, és gőzerővel készül a Kresz-vizsgára. Negyedikes gimnazista, de a nyári három nagy és sikeres verseny miatt szeptember végéig még pihenhet, az uszodába sem kell lemennie — mégis ott találkoztunk vele.

Bucsy Levente interjúja

– Miért javasolta, hogy itt, az Érd Aréna uszodájában találkozunk? Szabadságot kapott edzőjétől az augusztusi ifjúsági világbajnokság után, nem?
– Mindenki ismeri ezt a helyet, én is, itt volt a legegyszerűbb megszervezni, minden újságíróval itt találkozom.

– „Minden”? Mennyi az?
– Napi elfoglaltság. Ha melléveszem a Kresz-tanfolyamot, nincs is szabadidőm.

– Nyaralás lesz azért a junior Eb, a felnőtt vb és a junior vb után? Végigdolgozta az elmúlt hónapokat.
– A jövő héten meg azután tervezünk menni családostul pihenni egy közeli országba.

– Jut eszembe, szeptember van már, ön pedig negyedikes gimnazista. Mikor teszi tiszteletét az iskolában?
– Edzőmtől, Selmeci Attilától szeptember 17-éig kaptam kimenőt, Csaba bá [Sós Csaba szövetségi kapitány] pedig szintén azt mondta, három hétig be se menjek, rá pedig mindig hallgatni kell… Úgyis az most a legfőbb téma, hogy a szalagavatón mire táncoljunk. Most egyébként épp nyelvtanórájuk van a többieknek.

– Szereti?
– Jobb, mint az irodalom.

– Osztálytársakkal tartja most a kapcsolatot?
– Voltam bent évnyitón, az igazgató kért, hogy avassam fel az új sporttagozatot. Remélem, a jövő bajnokainak még jobb lehetőségeik lesznek, mint nekem. Az osztálytársaim jól állnak hozzá a sikereimhez, és a népszerűségem is megnőtt ezen a nyáron szerintem, de ezt meglátjuk majd. A tanároktól kaptam egy mentőmellényt, amelyre ráírták a jókívánságaikat, és hogy bármikor számíthatok rájuk.

– Mi a kedvenc tantárgya?
– Az angol. Azt hiszem, eléggé fontos.

– Hogyan telik egy napja egy megérdemelt pihenőjét töltő tizenhét éves úszónak?
– Még mindig próbálok átállni Indianapolis után, későn fekszem és korán kelek. Mint mondtam, interjúk, Kresz és a nyaralás tervezgetése. De például egyedül mászkálni nem nagyon merek, mert mindenki felismer és megbámul. Annyira nem tetszik, nem vagyok hozzászokva. Az rendben van, hogy odajönnek beszélgetni, fotót kérnek. Most annak is örülök, ha otthon fekhetek, számítógépezhetek vagy nézhetem a tévét. Felüdülés.

– Tárnokon, ahol lakik, „falra kenték” önt, amint kiemelkedve a medencéből széttárja a karját. Szokta nézegetni az óriási graffitit?
– Hazaúton mindig arra kell mennem, így naponta nyugtázhatom, hogy „jé, ott vagyok”. Nagyon megtisztelő, hogy elkészült ez az alkotás.

– Lépten-nyomon nyilatkozza, hogy nem igazán fogja fel az idei nyári sikersorozatot, három nemzetközi versenyéről összesen hét arannyal, négy ezüsttel és egy bronzzal tért haza. Hol tart az emésztésben?

– A júniusi Eb-t talán már felfogtam, a 200-as pillangón úszott időm lassan tudatosul. Csúcsformában voltam, kérdezték is sokan tőlem, hogy jó ötlet volt-e ilyen erősen kezdeni. Nem vagyok egy „mi lett volna, ha…” típus. A felnőtt-világbajnokságon 8 tizeddel kaptam ki, ez jelentős különbség.

– Aztán Netánja és Budapest után is simán regenerálódott. Hogyan?
– A több lassú izomrostom miatt nem savasodom el annyira, mint mások. Egy sprinternek 1000 méteres levezető úszás szükséges ahhoz, hogy az enyémnél kétszer magasabb savszintjét letornássza, nekem elég 10 perc.

– A kora miatt van ez, vagy genetikai adottság?
– Utóbbi, a testem így termeli a tejsavat. És hát szerencsére nem is vagyok sprinter. A felnőtt-világbajnokságon azért sikerült olyan jól a 100 méter pillangó, mert csak az az egy számom volt.

– Melyik sikere a legédesebb?
– Az itthoni vb-ezüst az egyik, nem kell részleteznem, hogy miért. A videót is rengetegszer visszanézem, és még most is libabőrös vagyok tőle. A másik a junior-Eb-n a 200-as junior-világcsúcs. A széttett kéz, ami lehet, hogy a kabalámmá is válik, úgy is fordítható: hol a világ, hol vannak az ellenfelek? Azért remélem, hogy 100-on is lesznek még nagy csaták.

– Itthon Cseh László mellett azért ott van Kenderesi Tamás is.
– Ő nem 100-as, de nem „úgy” értem. Nem tud arra annyira felpörögni a rövidebb távra.

– Jut is eszembe, Kenderesi Tamás azt nyilatkozta a vb előtt, amikor arról beszélt, hogy az olimpiai bronz után nem lehet más cél, mint a világbajnoki elsőség. Aztán nem lett belőle még dobogó sem 200 méter pillangón. Az önnel nemrég megjelent egyik cikk alapján mintha ugyanez történne most…
– Ezt az Utánpótlássporton írták, de nem én mondtam, látszik is… Soha nem mondanék ilyet! Kenderesi Tamás pedig úgy nyilatkozik, ahogy. Sajnálom, hogy nem jött össze neki, mindenkinek megvan róla a véleménye.

– Nincsenek jóban?
– A mi viszonyunk semleges.

– Megkérdeztük a budapesti vb után Sós Csabát arról, hogy a Cseh, Kenderesi, Milák trióból ki lesz a vezető pillangós ebben az olimpiai ciklusban. Sós kapitány önt jelölte meg. Milyen érzés ez?
– Szeretem Sós Csabát, semmi bajom vele.

– Menjünk vissza egy kicsit a múltba! Hogy lett úszó, mikor vált komollyá ez az egész?
– Hatéves koromban kerültem Egerszegi Klárához az érdi tanuszodába. Anya kérdezte meg, nem akarok-e megtanulni úszni. Tele voltam energiával, és azt mondtam, hogy jó. Úszni szerettem, de odajárni nem mindig, volt, hogy sírtam, de erre már annyira nem emlékszem. Gyorsan meglátták rajtam, hogy jó a vízfekvésem, így kerültem később Százhalombattára, ahol a „sátras” években volt, hogy vaksötétben edzettünk. Most negyedik éve vagyok Érden, Selmeci Attilánál lettem pillangóúszó. Négy évvel ezelőttig hátúszó voltam. Két éve lett biztos, hogy úszó leszek.

– Milyen viszonyok között készül Érden, 33 méteres medencében? Elégedett? Van-e jégkád vagy víz alatti kamera, ami ma már talán alapvető az ön szintjén.
– Most soroljam, hogy mi nincsen? Ezt talán nem a sajtóval kellene közölnöm. De egyet mondok: évek óta küzdünk azért, hogy fúrják le a rajtköveket. Ha erősen megrántja az ember az 1-es kő talapzatát, elmozdul. Az edzők meg a következő sor szokott ráállni rajtkor. Ez a legnagyobb problémánk.

– A Magyar Úszó Szövetség körüli, másfél éve zajló botránysorozat hullámai elérnek egy junior úszóig?
– Igazából semmi… halljuk, hogy mi történik. Az edzőink követik az eseményeket, de én nem tudok mit mondani. Ha elkezdenék véleményt nyilvánítani, csak magamnak ártanék. Az, hogy ennyi szó van a szövetségről a sajtóban, nem jó. Egyet elmondok, nem érdekel, ha bajom lesz belőle: a vb után két-három nappal tartott Csaba bá és Bienerth Gusztáv egy sajtótájékoztatót, amire a junior úszókat is meghívták. Ott ültünk csendben, a sajtó pedig arra volt kíváncsi, hogy lemond-e a Bienerth úr. Mi le voltunk szarva. Nem tudom, kinek jó ez.

Teljes interjú az MNO.hu-n

 

This entry was posted in Blog and tagged , , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.