Milliárdok a kútban, a Videotonon nevet fél Európa!

Mlados-VideotonEz az év is jól kezdődik! Miután fogadkozásokból most sem volt hiány, megtörtént az, amit nehéz lesz megmagyarázni. De ne csüggedjünk, biztosan lesz rá arra érdemes „szakember”, aki majd megindokolja, miért is esett ki az agyonpénzelt Videoton a hatszázötvenezres lélekszámú Montenegró bajnokságának hatodik helyezettjével szemben, már az Európa Liga első selejtező körében.

Ez a Magyarországnál tizenötször kisebb népességű, függetlenségét mindössze öt esztendeje megszerzett kis ország az első percektől a kedvenceim közé tartozik, a Koreai Köztársaság és Ausztrália mellett. Azt sem szégyellem bevallani, hogy drukkolok nekik a nemzetközi csatározásaik eredményességéért. Semmi másért, csak a legfontosabbért. Vízilabdázóik a pekingi olimpián, az első fordulóban végig vezettek a későbbi olimpiai győztes magyarok ellen, csak négy másodperccel a vége előtt sikerült Varga Dénesnek az egyenlítés. Ez a párosítás megismétlődött Londonban is, ahol a kis „törpe ország” pólósai már ki sem engedték kezükből a győzelmet legjobbjaink ellen. Meggyőződésem, hogy az egészséges nemzeti öntudatbeli plusz volt az egyik legfontosabb tényező ebben a győzelemben.

A labdarúgás egészen más üzlet. De azért tessék már végignézni a neveken: hány légiós játszott a Podgorica csapatában és hány a Videotonban? Máskor mindig arra (is) hivatkoznak az illetékes mesemondók, hogy könnyű ennek, meg annak a riválisnak, mert annak ennyivel vagy annyival nagyobb a költségvetése. Most arra lennék kíváncsi, a Videotonnak hányszoros mennyiségű euró áll rendelkezésére egy bajnoki idényben, s mennyi az őket búcsúztató Podgoricának?

Válaszra „természetesen” hiába várunk, hiszen ez kis hazánkban a titkosított tételek közé tartozik. Elégedjünk meg annyival, amit a nagy nyugati klubokkal kapcsolatban megtudhatunk, ott ugyanis meglehetősen nyilvánosak a bevételek és a kiadások összegei. Így itthoni dolgainkat illetően maradnak a találgatások. A Videoton feltételezések szerint évente többmilliárdot költ az ő „aranylábú” fiaira. Azokra a zömmel idegenből érkezettekre, akiknek beözönlését annak az istenített Paulo Sousának köszönhetjük, aki szerződése félidejénél (miután felmérhette, hogy túl nagy sikerekre már nem számíthat!) nevetséges okokra hivatkozva megfutamodott.

S itt jön a képbe a sokat szidott dr. Mezey György. Róla mindenki tudja, hogy nem könnyű fiú, de Sousa az volt? Mezey három és fél év alatt csak összerakott egy bajnokcsapatot, ugyancsak feltevésekre alapozva, sokkal kevesebből, mint utódai. Mégsem kellett. Helyette hozták Sousát, aki a legfinomabb jelzővel illetve is a gerinchibás lókötők közé sorolható.

Most a Videoton került célkeresztbe, de a többi, folyamatosan „szidolozott” magyar klubnál sem számottevően másabb az alaphelyzet. Miközben dobálják a milliárdokat a feneketlen kútba, a nemzetközi szintű eredmények csak nem jönnek, az NB I-ben az előző évi átlag nézőszám nem érte el a háromezret. A portugál légió pedig viszi a pénzt, miközben a magyar játékosokat módszeresen  kifüstölgették onnan. Sem eredmény, sem hazai focisták, így persze hogy nem tolonganak a nézők a lelátókra.

Jómagam nagyon élénken emlékszem arra (felteszem, nem vagyok egyedül…), hogy az ötvenes-hatvanas években az élvonalbeli klubok összeállítása évente legfeljebb két-három alkalommal változott. Nem vagyok Ferencváros drukker, de például a „Fradi” 1958-as összeállítását a mai napig nem felejtettem el. Mostanság még a legelkötelezettebb szurkolóknak is sokkal nehezebb dolguk van, hiszen évente kétszer is jönnek-mennek a játékosok. Alighanem a legkirívóbb példa: két évvel korábban a Vasasnak volt, hogy negyvennyolc (48) szerződtetett játékosra is futotta.

A Videoton most szigorú tükrét adta a magyar labdarúgás valós helyzetének. Ezért igazán érdemes volt tavaly például 144 külföldit a keblünkön melengetni, s az idei szám sem lesz sokkal kevesebb. Nem baj fiúk, várjuk a folytatást. Hátha a győri légió majd jobban teljesít.

Addig pedig égjen egy kicsit a bőr az érdekeltek képén, hogy ennyi pénzből és ennyi ígérgetés után csak ennyire futotta.

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterPrint this page
This entry was posted in Blog and tagged , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.