Milyen messze van tőlünk Dánia?
Legördült a függöny, a dánok fölényes győzelmével zárult a német-dán közös rendezésű férfi kézilabda világbajnokság, ahol a magyar válogatott a 10. helyen végzett. A jochapress.hu ismét felkérte állandó szakértőit, a régen hallott Kovács Pétert és egykori mesterét, Kovács Lászlót: vonják meg ennek a nagy világeseménynek a szakmai mérlegét.
Niklas Landin a vb-döntőben parádézott
– Előzőleg én is úgy gondoltam, hogy a mi csoportunk alapvetően kedvező lehet számunkra, de a látottak alapján le kell szögezzem, hogy a korábban sokkal kevesebbre taksált országok képviselői sokat fejlődtek – állapította meg Kovács Péter. – Argentína, Brazília vagy éppen Korea egy-egy találkozón ugyancsak meg tudta szorongatni még az élcsapatokat is.
– Miként vélekedik a magyar válogatottról és annak helyezéséről?
– A mi csapatunk a helyére került. A fiúk jól küzdöttek, de be kell látnunk, ennyi volt bennük. Amíg a legjobbaknál igen hatékony szélsőjátékot láthattunk, addig ez a mieinkre nem volt jellemző, és a kapusaink teljesítménye is alatta maradt a várakozásnak. Ezért mondhatom azt, hogy a 10. hely reális. Egyetlen, az élvonalhoz tartozó együttest sem tudtunk legyőzni…
Lékai Máté, MTI/Illyés Tibor
– Mit szól azokhoz a legújabban hallható hangokhoz, amelyek szerint lejárt a kétméteres, száz kilós játékosok ideje?
– Ezekkel a kategorikus kijelentésekkel soha nem értettem egyet. Bánhidi vagy Bodó a százkilósok közé tartozik, Balogh és Lékai nem. Mind a négyüknek biztos helye van a magyar válogatottban.
– Mire lenne szükség ahhoz, hogy a magyar férfi kézilabda válogatott ismét a legjobbakkal csatázzon?
– Ezektől az országoktól nem nagyon, de egyértelműen távol vagyunk. Az előrelépés előfeltétele az lenne, hogy végre komolyan nevelni kellene az utánpótlást, amihez persze idő kell. Elsősorban a szélső pozícióban kellene jelentősen előbbre lépnünk. Máthénak és Szitának ott volt a helye – hasonló fiatalokra lenne szükség.
– Bár Csoknyai és Matics alig két hónapja kapta a megbízatását, máris edzőkérdésről beszélnek.
– Én ezt nem tartom aktuálisnak és egyértelműen támogatom az edzőpáros hosszabb távú kinevezését.
Ezt követően kerestem meg Kovács László európai mesteredzőt, aki először a világbajnoki döntőről beszélt.
– Dánia tökéletes taktikát alkalmazott! Az átlövések hárítása és a norvég beálló, Myrhol semlegesítése ígérkezett előzőleg kiemelkedő feladatnak. A dán védők rendesen kiszorították a norvég átlövőket, akik között Röd sérülten játszott és a góljai nagyon hiányoztak. Az egykori veszprémit, Myrholt is szépen betakarták. A dánoknál csak Mikkel Hansent cserélték védekezésnél, ez is egy könnyebbség volt számukra. A norvégok a döntőig várakozáson felül produkáltak, e hatvan perc során viszont nem volt ellenszerük a dánok tökéletes taktikájával szemben.
A magyar állampolgár Sulic is ott lehetett volna csapatunkban
– Ha a dánok vagy a norvégok játékát a magyarokéval összeveti, milyen következtetések levonására kényszerül?
– Óriási az űr, egyszer végre mindent az alapoktól kellene elkezdeni! Tessék elmenni bárhol egy edzésre, a védekezést gyakorolják a legkevesebbet, pedig a mérkőzéseket ott lehet megnyerni! Hiába szórakoztatóbb a támadásokat előnybe helyezni, az összecsapásokon nem ott dőlnek el az eredmények. A döntőben a dán kapus, Landin sorozatban olyan sáncokat kapott, amelyek mellett már előre tudhatta, hogy csak hova jöhetnek a lövések. Mikler például azért védett korábban sorozatosan igen jól a Veszprémben, mert előtte a Sulic, Nagy László, Schuch, Terzic négyes rendkívül alapos, összeszokott munkát végzett, ahol a folyosókra mindig számíthatott. Egy ilyen szintű védekezéshez viszont nagyon sokat kell gyakorolni. Tehát akár kijutunk végül az olimpiai selejtezőre, akár nem, a rendelkezésre álló embereinkkel sokat kell gyakorolni a közös edzéseken és komoly meccslehetőségeket kell nekik biztosítani.
(jochapress / Jocha Károly)
