Mindig hinni kell a győzelemben – vallja az olimpiai bronzérmes judós, Kincses Tibor
Kincses Tibor fiatal éveiben (Fotó: Hiros.hu)
A Hiros.hu sporttörténeti sorozatában olyan kecskeméti kötődésű sportolókat mutat be, akik részt vettek, illetve eredményeket értek el az olimpiákon. Ezúttal Kincses Tiborról, az 1980-as moszkvai olimpián bronzérmet szerzett judósról olvashatnak.
Kincses Tibor 1960. február 12-én született Kecskeméten. 1968-tól 1988-ig a Kecskeméti SC versenyzője volt. Kezdetben fél évig birkózott, majd áttért a judóra. A középiskolában kiegészítő sportként röplabdával és kosárlabdával is foglalkozott. 1974-ben országos serdülő, 1976-ban és 1977-ben ifjúsági bajnoki címet szerzett. Az 1976-os phenjani Ifjúsági Barátság versenyen bronzérmes, 1979-ben Ulanbatorban első lett.
Felnőtt versenyzőként a 60 kilogrammos súlycsoportban indult. Háromszoros országos csapatbajnok. 1975-től 1986-ig tagja a felnőttválogatott-keretnek. Az 1980-as bécsi Európa-bajnokságon helyezetlen, a moszkvai olimpián bronzérmes.
– A döntőbe jutásért vívott meccsen a kubai Rodrigueztől kaptam ki, majd a harmadik helyért az angol Holliday volt az ellenfelem, őt már korábban egyszer megvertem, de Moszkvában olyan felfokozott volt a hangulat, akkora volt a tét, hogy azt mondtam: ha meghalok a szőnyegen, akkor is nyernem kell. Végighajtottam úgy az öt percet, hogy már összehívták a bírókat, hogy leléptetik az angolt, passzivitásért. Végül egy vazarival győztem. Az 1981-es debreceni Európa-bajnokságon szerencsétlen sérüléseket szenvedtem, így végül be kellett érnem az ötödik hellyel. A maastrichti világbajnokságon az utolsó másodpercekben kaptam ki egy csehszlovák cselgáncsozótól. Utána megsérült a nyakam, és a visszamérkőzéseken már nem léphettem szőnyegre, hetedik lettem. Ezt máig nagyon sajnálom, mert úgy érzem, azon a versenyen életem legjobb formájában voltam – nyilatkozta a Kincses Tibor a Kecskeméti Lapoknak.
A szerénységéről, sport iránti alázatáról, kitartásáról is közismert cselgáncsozó mindig azt vallotta: „Hinni kell a győzelemben”. Az olimpia után megkapta a Bács-Kiskun Megye Év Sportolója Díjat. 1985-től 1988-ig másodállásban a Kecskeméti SC edzőjeként dolgozott, és ért el szép eredményeket. 1990-ben Szegedre költözött, ahol egy ideig még trénerként segítette a szintén kecskeméti Kiss Endre munkáját.
Kincses Tibor évtizedekkel később (Fotó: JochaPress.hu)
– Később másfelé sodort az élet, a judo közelében töltött több mint két évtized örökre emlékezetes marad számomra. Az olimpia bronzérem mellett büszke vagyok arra is, Ulanbatorban, majd azt követően a Dunakanyar-kupán, később pedig egy miskolci nemzetközi versenyen is a legtechnikásabb versenyzőnek választottak. Szeretnék köszönetet mondani azoknak az edzőknek, akik ezeknek az eredményeknek az elérésében segítettek: Kerekes Sándornak, Nagy Lajosnak, Deli Imrének, Sebők Albertnek, és nem utolsó sorban Varga Andrásnak, akivel már az olimpiára is készültünk – mondta Kincses Tibor.
(Hiros.hu)
