Mini-Menotti szerint sem kellett volna nyilatkozgatni a győrieknek!

Shares

13_o_kiss_laszlo-szmBár nem vagyok híve a kommenteknek és az egyéb, hasonló célzatú, írásos megjegyzéseknek, de éppen ma (kedden) reggel „beszálltam” másfél mondat erejéig. Akkor azt írtam: a Győr esetében talán jobb lenne most nem nyilatkozni semmit a meccs végéig. Majd azután – ha lesz mit… Jött is rá egy válasz – Kanadából. A most éppen Torontóban élő, itthon leginkább csak „Mini-Menotti” néven ismert Kiss Lászlótól. A kitűnő szakember – akinek szókimondása miatt előbb-utóbb minden pénzember elől menekülnie kellett (vagy egyszerűen csak megváltak tőle) – osztotta ezt a véleményt, ami azért némi bíztatást is jelentett e sorok írója számára.

Más kérdés, miután a Győr simán kikapott a hazai 0-2 után most idegenben 2-1-re, utólag nem lehetett volna sok mondanivalója például Pintér Attilának sem. A magyar bajnokcsapat edzője ugyanis előzőleg olyasmiket mondott – ha hinni lehet az írásos megnyilvánulások szó szerintiségében? -, hogy nem egyszerűen győzni mennek Tel-Avivba, hanem tovább akarnak jutni. Hát bizony a látottak alapján ez a prognózis ugyancsak a kötelező optimizmus számlájára írandó, s amely szavak mögött semmi komolyabb tartalom nem volt.

Persze nincs kétségem afelől sem, hogy jön majd a következő „ha”-val kezdődő magyarázat (is). Ha Andric fejese bemegy, egészen másként alakult volna minden. Ebben van némi igazság, de – ahogy mondani szokás – a szerencse is általában a jobbakat segíti. Márpedig ezt még Pintér Attila sem vitathatja, hogy ez a klubcsapat – mindenféle FIFA és egyéb rangsoroktól függetlenül – sokkal jobb volt, mint a magyar bajnok. Az első meccs letámadásait követően a győriek eljutottak az ugyancsak „magyarosch” fogadkozásig, hogy majd a második 90 perc során ezt, meg ezt fognak csinálni. A játék viszont nagyon hasonlóan alakult, mint Győrben. Az izraeliek többet futottak, sokkal intenzívebben keresték a test-test elleni harcot, mint magyar riválisaik. Technikailag sokkal többet tudtak, s ennek megfelelően sokkal kevesebb eladott labdájuk volt, mint Pintér fiainak.

Szegény tévériporternek, Menczer Tamásnak – aki az őszi, Izrael elleni, Puskás stadionbeli barátságos válogatott  mérkőzésen is jócskán megszenvedett – igen nehéz dolga volt. Ő mindent megpróbált megmagyarázni. A 17. percben például ezt mondta: a védőknek sürgősen meg kell beszélniük a tennivalókat…Hát ezt bizony már jóval előbb meg kellett volna tenniük, s ebben Pintér Attila is meg kellett tegye a maga megjegyzéseit, tanácsait. Bizonyára meg is tette, de – be kell látnunk – a tanultakat csak a látottak szerint tudták visszaadni. Egyszerűen azért, mert ennyire képesek.

Az is elhangzott, hogy Sousának is hozott bizonyára tapasztalatokat ez a mérkőzés. Sajnos, számára igen pozitív összkép kerekedett ki a látottakból. A portugál szakember – aki ne feledjük, minden komoly indok nélkül hagyott ott Székesfehérváron csapot-papot, mert rájött, hogy a Videotonnal több sikerre nem számíthat a közeljövőben! – kifogott egy jó játékosanyagra épülő csapatot, amely egyébként a Videotont is bizonyára elbúcsúztatta volna. Kíváncsian várjuk, mit érnek el a Basellel szemben, akikkel szintén szerzett „videotonos” tapasztalatokat…

Egyébként pedig a nap mondását mindenképpen szeretném idézni. Azt mondta a tévé meghívott kommentátora, Őze Tibor, amit a játékosoktól átvett. E szerint a „fiúk” ennél többet tudnak. Szerintem viszont pontosan ennyire képesek, amit kedden este „villantottak”. Annyit mutattak, amit a jobb ellenfél megengedett nekik. Más a Gyirmóttal vagy a Kozármislennyel szembeni edzőmeccsen játszani és megint más a BL-selejtezőben. Előbbiek többet megengednek, mert még a Győrnél is jóval szerényebb a tudományuk. A Maccabi viszont már egy egészen más kategóriát képviselt. Az összesítésbeli 1-4 nem is fejezte ki hűen a két együttes közötti tudásbeli különbséget, hiszen a helyzetek alapján akár 6-2 is lehetett volna a Maccabi javára. A két meccsen egyértelműen csak a kapus Kamenárt lehet dicsérni, s ezt a bizonyítványt bizony nehéz mentegetni, hát még megmagyarázni.

Most majd jön a mindig elővehető adu is: nekik mennyi a költségvetésük, bezzeg a mienk! (Amelynek valódi nagyságát nálunk kezelik a legtitkosabban a világon – legalább valamiben mi is legyünk elsők…) Ezt kell mondaniuk, meg olyasmiket, hogy ez egy olyan nap volt, amelyen a Győrnek semmi sem sikerült. Hogy az előző, a győri nap is ilyen volt? Ugyan kérem, majd ezt is megetetjük a ”dolgozó néppel”. Mert hogy az érdemi választ soha nem fogja kimondani Pintér Attila, az nem kétséges. Ugyanúgy örökre adós marad azzal, mint 1986-ban dr. Mezey György, aki azóta sem mondott semmi érdemit.

Akkor a „mákos tészta” volt a sláger. Most kíváncsian várhatjuk, miről fog Pintér Attila mesélni?