Mit köszönhetek Viktor Korcsnojnak?
Viktor Korcsnoj az 1982-es, luzerni sakkolimpián. Fotó: JochaPress.hu
A 85 éves korában elhunyt Viktor Korcsnojhoz, a világ egyik legerősebb sakkozójához olyan élményem is fűződik, amely alapvetően befolyásolta újságírói pályafutásomat.
Történt pedig, hogy 1978 augusztus elsejével beléptem az MTI belpolitikai osztályára, mivel tanácsadóm szerint a sportrovatba utcáról sokkal nehezebb bekerülni, mint házon belülről. A belpolitikai munka reggel héttől késő estig egyfajta futárszolgálatot jelentett, de a sportrovathoz kerülés reményében elvállaltam. A III. emeleti nagyteremben együtt dolgoztak a bel- és a külpolitikai rovat munkatársai, valamint a nyolc sportmunkatárs is.
Az pillanatok alatt kiderült, hogy a kötelezők ellátása mellett minden idegszálammal a sportosok felé igyekeztem navigálni. Hamar beszélgetésbe elegyedhettem Hoffer Józseffel, (1970/71-ben a magyar labdarúgó válogatott kapitánya volt, az MTI-s munkája ellátása mellett!) akit a mindmáig megismert újságírók közül az első számú példaképemnek tartok.
A párosmeccs, amelyen a Komszomol gyermeke, Karpov legyőzte a disszidens Korcsnojt (Fotó: MTI)
Hoffert egy speciális ötlettel kerestem meg augusztus első napjaiban. Akkor már hatalmas sajtója volt az augusztus 20-án, a Fülöp-szigeteken kezdődő Anatolij Karpov – Viktor Korcsnoj sakkvilágbajnoki döntőnek. Mivel köztudott volt az akkori vezetés kiemelt érdeklődése a sakk iránt, ezért arra gondoltam, hogy a párosmeccs játszmáinak az MTI-hez telexen beérkező majdani lépéseit óránként gyorselemzéssel látnánk el, amit azután az MTI kiadna. Erre az igen nehéz feladatra sikerült megnyernem Barcza Gedeon nemzetközi nagymestert, aki negyedórák alatt adott helyzetértékeléseket.
Az ötletet Hoffer szívesen vette, az meg is valósult. Így egészen közelről drukkolhattam végig ezt a párosmeccset, amit a „rettenthetetlen” becenévvel is felruházott Korcsnoj 5-2-es vesztésről ugyan még kiegyenlített 5-5-re, de a döntő partit a hatalmas szekundás sereggel dolgozó Karpov nyerte meg.
Hoffer József, a példakép
Ezzel a megvalósult ötlettel kezdődött kollegiális kapcsolatom Hoffer Józseffel, akinek rovatába két, kemény esztendő után sikerült átkerülnöm a számomra teljesen érdektelen belpolitikáról. A 2005-ben meghalt egykori főnökömről pedig mindmáig csak felsőfokon tudok beszélni! Példaképemnek tartom emberi és szakmai kvalitásai miatt, akinek közelségét, későbbi barátságát áttételesen egy kicsit Viktor Korcsnojnak is köszönhetem.
