MOB alelnök volt – egy oklevelet sem kapott!
Kevés olyan sokoldalú sportember van a magyar sportéletben, mint a ma 60. születésnapjához érkezett dr. Bakonyi Tibor. A korábban sikerek sokaságát magáénak mondható jubilánsnak mára mindössze egyetlen – az is jelképes – tisztsége maradt.
A jochapress.hu a kerek évforduló alkalmából kereste meg Bakonyi Tibort egy kis múltidézésre.
– Szép reményekkel kecsegtető kézilabdásként indultam, miután számos, más sportágba – labdarúgás, sakk – is belekóstoltam – emlékezett Bakonyi. – 1972-ben kezdtem az Elektromosban, ahol első edzőm, Pajter Anna után olyan további, kiváló szakemberek palléroztak, mint Hurth Gyula, id. Kozlovszki István és Veér Balázs, akik életre szólóan megszerettették velem a kézilabdázást. 1978-ban az NB I/B-s KÉV Metrónak adtak kölcsön, ahol szilánkos orsó- és singcsontsérülést szenvedtem. Egy év múlva a katonaságnál újabb sérülés következett – a minőségi sporttal kapcsolatos reményeim végképp elszálltak. A pályára csaknem 20 évvel később, már szeniorként térhettem csak vissza.
– Az élsport elúszott, viszont a sportélet más területein bőségesen kifuthatta önmagát.
– Visszavonulásomat követően a KÉV Metró elnökségében hat évet töltöttem el. Sport- és önkormányzati vezetői lehetőségek igazán akkor nyíltak meg előttem, amikor 1994-ben bekerültem az országgyűlésbe. Három évvel később a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) tagja lettem, a 15 éves MOB tagságom során 2004 és 2009 között a szervezet alelnökeként tevékenykedhettem.
– A fővárosi Önkormányzat tagjaként, majd Budapest főpolgármester-helyetteseként számos, kiemelt sport témájú beruházásban is komoly feladatokat vállalt.
– A városligeti Műjégpálya EU-s pályázatának sikeres befejezésében, a margitszigeti Atlétikai Centrum felújításában, a Hajós Alfréd uszoda felújításában és a felnőtt úszó-vízilabda Európa-bajnokság eredményes lebonyolításában és a margitszigeti Sportvarázs nevet viselő, 54 sportág bemutatkozását támogató programsorozat elindításában ugyancsak komoly tennivalók hárultak rám.
– Ezeket a feladatokat politikusi tennivalóival párhuzamosan végezte. Tényleg nem unatkozhatott.
– Élveztem a sok, egy időben futott feladatot! A képviselőségem, a MOB-ban betöltött feladataim és szponzorkeresések mellett 2004-ben sikerrel védtem meg PhD-doktori disszertációmat, amelynek címe „Civil álom, politikus állam” volt. Ebben az esztendőben lettem a MTA Köztestületének tagja. 2007-ben a Zsigmond Király Főiskola tanára, párhuzamosan a Semmelweis Egyetem címzetes egyetemi docense lettem.
– Ezek az évek jelentették politikusi és közéleti pályafutása csúcsidőszakát, a következő időszakban azután fordult a kocka.
– 2007 és 2010 között még minden szép volt. Ekkor a FŐGÁZ Zrt. vezérigazgatója voltam, a BSE kézilabdás lányai pedig kivétel nélkül a Gázműveknél dolgoztak! Azt is sikerült elérnem, hogy a FŐGÁZ Zrt. 2010-ben három évre a MOB Életút Programjának arany fokozatú támogatója lett. A BSE NB I-es női kézilabda csapatának elnökségi tagjaként egészen 2013-ig szolgálhattam szeretett sportágamat.
– A MOB-ban végzett, sokoldalú tevékenységét elismerték, így reménykedhetett abban, hogy ott további feladatokra számíthat.
– Ez pályafutásom legnagyobb csalódása, hiszen a kézilabda szövetség egy nappal korábban megválasztott új elnöke, Vetési Iván letiltotta a MOB választó közgyűlésére szóló küldötti megbízatásomat, így távollétemben semmire nem voltam jelölhető, illetve választható! (Hasonlóan járt a négyszeres olimpiai bajnok Kulcsár Győző is, akit a vívók elnöke, Csampa Zsolt fosztott meg a MOB közgyűlésen való részvétel lehetőségétől…)
– Szerencsére vannak pozitív események is, amelyekre szívesebben emlékezik vissza.
– 2003 és 2013 között a szenior kézilabdázók vetélkedései során ötszörös magyar bajnok, háromszoros Európa-bajnok lehettem, ráadásul még a négyszer Eb-ezüstérmes együttesben is szerepelhettem. De annak is örülök, hogy a Parlament labdarúgó csapatában éppen úgy ott lehettem, mint a képviselők kézilabda válogatottjában is. Ám a MOB-ból volt kőkemény eltávolításomat semmi nem tudja feledtetni, hiszen nem egyszerűen csak eltöltöttem ott 15 évet, hanem öt évig alelnökként, további három évig pedig a gazdasági bizottság elnökeként szolgáltam a magyar sport ügyét – politikai hovatartozásomtól függetlenül. Végül még egy oklevélre sem voltam méltó…
– Mára mi maradt a korábbi, sokféle megbízatásából?
– Mindössze egy, jelképes tisztségem van: a Vasas női kézilabda csapatának tiszteletbeli elnöke vagyok. Mint a Gázművek projektmenedzsere, én már nem tudok pénzt hozni. Terveim persze most is vannak: szeretnénk a Magyar Szenior Sportszövetséget hivatalosan is elfogadtatni, ám ezzel a próbálkozásunkkal eddig már kétszer is megbuktunk. A Budapest Old Boys nevet viselő, korosztályos csapatunkkal minden szombaton este edzünk, ahol egyre többen vagyunk. Sajnos, a korábbi Eb-sikereinket nem tudjuk megismételni, mivel a játékosok zöme hatvan év körüli. Ezért is szeretnénk elérni, hogy az eddigi +35, +45 és +55 éves korhatárokat módosítsák +40, +50 és +60-ra, mert ezek a korcsoportok a jelentős többség érdemi játéklehetőségét biztosíthatnák.
– Ha már ennyit beszélünk a kézilabdáról, érdekelne: mi a véleménye a jelenlegi magyar válogatottakról?
– Új utakra lenne szükség a tehetséges fiatalok gondozásában. A nőknél például célirányosan, csak a balkezes átlövőkkel foglalkoznának valahol rendszeresen. Az akadémiai képzést pedig regionálisan működtetném. A külföldiek számát a magyar bajnokságban drasztikusan csökkenteném. Amit nagyon fontosnak tartanék: a kimondottan szegény sorsú fiatalok érdemi felkarolását, mert ennek a rétegnek a számára egyre elérhetetlenebb a sportolás.
– És a férfiaknál mit lát?
– A hét végén kezdődő Európa-bajnokságon a cseheket mindenképpen le kell győznünk, de történhet más meglepetés is. A külföldi játékosok mellett az idegenből érkező edzőket is sokallom, mert meggyőződésem szerint vannak nagyon tehetséges magyar edzők is, akik igen kevés lehetőséget kapnak a bizonyításra!
(jochapress – Jocha Károly)
