Mocsai Lajos: A napra kész tudás elengedhetetlen!

Shares

Mocsai Lajos 440, 1

A Magyar Edzők Társasága által meghirdetett, „Edzőóriások” nevet viselő sorozatban dr. Kemény Dénes után Mocsai Lajost, a Testnevelési Főiskola rektorát hallgathatták meg az érdeklődő szakemberek a Sportok Háza földszinti nagytermében.

A Szegedről indult kézilabdás mesteredző – a büszke címet legfiatalabbként, 32 éves korában érdemelte ki – bevezetésként röviden vázolta eddigi életútját. Fontosnak tartotta megjegyezni édesapja nagy sportszeretetét. Ő maga 14 és félévesen került be a Csongrád megyei ifjúsági válogatottba, majd lépkedve felfelé, eljutott egészen a felnőtt válogatottságig. A Szegedi Tanárképzőt hamar otthagyta és a TF-en folytatta felsőfokú tanulmányait, ahol az NB I/B-s csapatban játszott, 1978-ban pedig lediplomázott.

A diplomamunkája a felugrásos lövés biomechanikai elemzését taglalta – a sikeres dolgozatnak is része volt abban, hogy azonnal benn maradt a  TF előadói karában. Közben játszott az NB I-es Vasasban majd a Spartacusban, edzette a TF férfi, majd női kézilabda csapatait is.

„Állítom, hogy az élet adta lehetőségeket fontolgatás nélkül el kell fogadni, halogatásnak nincs helye” – célzott arra, amikor 28 évesen felajánlották neki a többszörös BEK-döntős Vasas női kézilabdázóinak edzőségét, amit azonnal el is vállalt. „Alapvetően új dolgokat hoztam be, így például a hetenként kétszeri súlyemelést, amit bizony sokan nem akartak elfogadni. Döntött a nálam idősebb világklasszis-csapatkapitány, Sterbinszky Amália mellettem volt kiállása. A Vasassal pedig abban az évben, 1982-ben megnyertük a Bajnokcsapatok Európa Kupáját.”

Mocsai Lajos 440, 2

 Mocsai külön hangsúlyozta a súlyemelés szerepét, amit a nagy dobóatléta professzorral, dr. Koltai Jenővel, az TF egykori rektorával, Németh Angéla, majd Németh Miklós olimpiai bajnokok edzőjével is hosszan elemeztek. Közben a Vasas nőktől elengedték, majd a férfi válogatott élére távozott Kovács László utóda lett a Budapesti Honvédnál. A nemzeti együttest 1985 őszén vette át a Kuvaitba utazó Kovács László helyére lépve, amelynek élén 1986 februárjában  világbajnoki ezüstérmet szereztek. Azt is elmondta, bár azóta sem nézte vissza a 2000-es olimpiai döntőt, az nagyon sokszor foglalkoztatja.

Sok minden érdekesség mellett arról is szó esett, hogy a fiúk és lányok terhelhetősége között 13-14 éves korban van a legkisebb különbség. Ő egyébként nagyságrendileg 17 éven keresztül irányította a magyar férfi, illetve női felnőtt kézilabda válogatottakat, amelyek kispadján összesítve 357 alkalommal ülhetett, ami országos csúcs.

A hozzá intézett kérdésekre is több, érdeklődésre számot tartó választ adott Mocsai Lajos. A nőknél a korábban volt skandináv divatnak, a „mosolygós játéknak” végérvényesen vége. A férfiaknál pedig válaszút előtt áll a sportág, amire legjobb példa a német Bundesliga küzdelemsorozata, ahol az utóbbi 1-2 évben drasztikusan visszaesőben van a nézőszám. A világ negyedik, legnépszerűbb labdajátékában feltehetően a taktikus játék jobban előtérbe kell kerüljön. A nagy klubok egyre erősödő „étvágya” a bevásárlások terén pedig elkerülhetetlenné teszi a magyar fiatalok fokozott játékba hozását, aminek előfeltétele a külföldiek túltengésének visszább szorítása.

„Bíztató jelek is vannak, így például a Gyurka János vezette fiú ifjúsági válogatott második helyezései a nagy versenyeken. Ez a korosztály néhány éven belül érdemi változásokat is hozhat. A hazai tehetségek felszínre hozatalában a Nemzeti Kézilabda Akadémia mellett sokat tehet az egyetemi sportélet felerősítése, miként rendkívül fontosnak tartanám, ha egy elsősorban magyarokból építkező, élvonalbeli budapesti klub is létrejönne. Jó jel az NB I/B-ben szereplő junior női válogatott, amely két éven belül az élvonalban is helyet követel majd magának.”

A spanyol edzők inváziójáról a TF rektora elmondta, annak idején a spanyolok kategorikusan kizárták a külföldi edzőket és belterjes módon kitermeltek egy világszínvonalú szakembergárdát. A magyar edzők hasonló törekvés helyett leginkább csak kishitűséggel és visszavonulással válaszoltak erre a tendenciára, kellő önbizalom hiányában.

Azt is megkérdezték tőle, mi kell ahhoz, hogy valaki világszínvonalú edző lehessen? Erre így válaszolt a nemzetközi szaktekintély:

„Legalább hét olyan képességre van szükség, mint a karizmatikus személyiség, a jó kommunikációs képesség, a motivációs készség és még sorolhatnám. A legfontosabb pedig a napra kész szakmai tudás, amely elengedhetetlen előfeltétele a nemzetközi szintű munkavégzésnek!”