Mocsai Tamás: a Veszprémnek nem kell meghunyászkodnia!

A szenzáció erejével hatott a hír, amikor a veszprémi vezetők bejelentették: elsősorban Nagy László tehermentesítésére leigazolják a Hannover-Burgdorf balkezes kézilabdázóját, Mocsai Tamást. A sérüléséből épülgető Mocsai pedig jött, miután klubja előzőleg már igazolt egy másik balkezest, így őt el tudták engedni. Itthon azután nem sok lehetőséget kapott – legalábbis ez idáig.

  – Őszintén szólva meglepődtem, amikor szóba jött a hazatérésem lehetősége, hiszen az évközi váltások sokszorosan nehezebben szoktak összejönni, mint egy holtszezonbeli klubcsere – válaszolt a hozzá intézett kérdésre Mocsai Tamás. – Más kérdés, hogy idény közben igazán nem könnyű bárkit is beépíteni egy olyan csapatba, amelyet a spanyol edző már második esztendeje formál. Elsősorban persze a saját iskoláját, a spanyolt veszi alapul, miközben én mindig német vagy skandináv szakvezetők keze alatt dolgoztam a Németországban töltött évek során.

– Első profi szerződését Dunaújvárosban, tizenhat évvel korábban írta alá. Azóta mi minden történt?

– Tizenkét évet töltöttem a világ legerősebb bajnokságában, a német Bundesligában, miután a svájci Winterthurban már vettem egy előzetes leckét az igazi profizmusból. A Löwen jogelődjében kezdtem a német kalandot, amit úgy tűnik, Hannoverben fejeztem be. A legjobban egyébként a TBV Lemgo együttesénél töltött négy év során éreztem magamat, talán azért is, mert édesapám korábban ott sikeres edzőként dolgozhatott.

– Ne kerülgessük tovább a kását, hiszen manapság ha férfi kézilabda, akkor szinte mindenkinél a kölni négyes csúcstalálkozó a téma. Ön igazán jól ismeri a német csapatokat – mi a véleménye a Kiel ismét bajnoki címet szerzett gárdájáról?

– A szerb Ilic, a francia Narcisse és a svéd Alm is elkerült a tavalyi játékosaik közül, ami kétség kívül komoly vérveszteség a THW számára. Ám továbbra is rendelkeznek olyan klasszisokkal, mint a cseh Jicha, a szerb Vujin vagy a nagyobb lehetőséghez jutott izlandi Palmarsson, akik bármelyik rivális dolgát képesek megnehezíteni. Ám legyünk őszinték, a Veszprémnek nem kell meghunyászkodnia, hiszen kiküzdötte a Final Foure szereplés jogát, ahol már minden előfordulhat. Ha konkrét esélyeket kell mondanom, akkor abszolút kétesélyesnek ítélem meg a párharcot, tehát mindkét félnek megvan az 50 százalékos lehetősége a továbblépésre.

– Amely esetben a győztesnek – reméljük, a Veszprémnek – következhet a másik ág nagy esélyese, a Barcelona. Mit jelenthetnek a nevek, a gazdagabb tradíciók? Befolyásolhatják-e ezek a tényezők a bíráskodást?

– Mivel ezek az erőpróbák a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt zajlanak, a bíróknak jól felfogott érdekük, hogy a lehető legjobb képet alakítsák ki magukról, a működésükről. Tehát a kölni elődöntőkben, majd a fináléban elképzelhetetlennek tartom, hogy bárki is megkockáztatná érdemben befolyásolni az eredményeket. Legfeljebb árnyalatnyi tévedések fordulhatnak majd elő, szándékos ’”elvezetést” kizártnak tartok.

– Ön szerint miért akart mindenki a Flensburggal találkozni az elődöntőben?

– Bár kétségtelen, hogy ők tűnnek a leggyengébbeknek, ez azonban nagyon relatív. A Flensburg ugyanis harcos, jó csapat, méghozzá a Bundesliga elitjéből. Ellenük sem lehet senkinek félkézzel nyernie. Én egyébként csak azért szorítottam, hogy ne mindjárt kerüljünk össze a Barcelonával.

– Ez a vágya teljesült, a többi majd eldől a pályán. Addig a Veszprémnek még van dolga, mindjárt vasárnap. Visszavágó a magyar bajnoki döntőben, a Pick-Szegeddel szemben, akiket a veszprémi nyitányon „ronggyá” vertek…

– Ez a kétségkívül kiütéses győzelem még nem garancia arra, hogy Szegeden is nyerni tudunk. Szoros, nehéz, kiélezett csatára számítok.