Módos Péter öthónapos kényszerszünet után Bakiban tér vissza

Shares
Módos Péter; Nyblom, Haakan Erik;

Módos Péter a londoni olimpián (Fotó: JochaPress.hu)

Mint mindenhez az életben, a sporthoz is kell egy adag szerencse. Vannak, akiknek ez megadatik, mások viszont egész pályafutásukat a balsikerek árnyékában küzdik végig több, jelentős sérüléstől is szenvedve. 

Ebbe a pechesek kategóriájába mindenképpen beletartozik a Budapest XVI. kerületében működő Kertváros SE birkózója, az olimpiai bronzérmes Módos Péter is. A korábban 55 kilóban versenyzett kötöttfogású sportoló most éppen megint egészséges. Legutóbbi sérüléséből felépülve ma utazik Azerbajdzsánba, hogy újra megkezdje a visszakapaszkodást a nemzetközi élvonalba.

„Bakiban szombaton és vasárnap a Golden Grand Prix versenyein a kötöttfogásúak lépnek szőnyegre, s természetesen nagyon kíváncsi vagyok, mire is leszek képes majd féléves versenyszünetet követően. Még februárban történt ugyanis, hogy egy ártatlannak tűnő helyzetben a bal könyökömnek vége lett. Az operációt ugyan megúsztam, de hosszú ideig gipszbe kerültem, a versenyszerű birkózást az elnyúlt,  kimélő időszakot követően, csak júniusban kezdhettem el. Bár a könyökömet még nem terhelhettem, a kondicionális munkát viszont már áprilisban elkezdtem. A legutóbbi időszakban pedig – hogy mielőbb utolérjem magamat – naponta két, nem ritkán pedig három edzésen is részt vettem.”

– Ön igazán nem nevezheti szerencsének magát, hiszen már eddig is számos világversenyt volt kénytelen lemondani sérülés, illetve betegség miatt, ráadásul leginkább a versenyek kezdete előtti utolsó napokban.

„Csak a legfontosabbakat említeném: 2008-ban már indulófélben voltam a pekingi olimpiára, amikor egy bakteriális fertőzésből kifolyólag vérmérgezést szenvedtem el. 2009-ben váll- és térdoperáción kellett átesnem. 2011. februárjában ismét jött egy vállműtét, amit szerencsére kihevertem és a világbajnokságon kiharcolt 5. helyemmel kvalifikálni tudtam magamat a londoni ötkarikás játékokra, ahol sikerült megszereznem a bronzérmet. Most pedig ez a könyöksérülés veszélyeztette az idei terveimet…”

– Az a rengeteg munka, amit ötéves korától Szigetváron nagypapája, majd édesapja irányításával elvégzett, csak meghozta a gyümölcsét.

„Valóban rengeteg energiát öltem a birkózásba, s talán ennek is köszönhető, hogy a 2013-as versenyidényt megúsztam komolyabb sérülés nélkül. Így sikerülhetett a budapesti világbajnokságon a dobogó harmadik fokára felállnom. Hogy idén mire számíthatok? Erre egyelőre még tippelni sem mernék.”

– Annál is inkább nehéz helyzetben van, ha bármit is akarna mondani, hiszen a korábbi 55 helyett most az új, 59 kilós súlycsoportban teszi próbára felkészültségét.

„Ez is egy nagy lutri, hiszen mostantól a korábbiaknál jóval erősebb legényekkel kell összecsapnom, miközben nekem még ebbe a súlycsoportba bele is kell erősödnöm. A súlyom ugyan már 64-65 kiló körül mozog, de még fel is kell futnom a szükséges erőállapotra. A fogyasztás egyébként eddig nem okozott gondot – remélem, így lesz ez a továbbiakban is.”

– A baki GGP csak felkészülési állomás lehet a szeptemberi, Üzbegisztánban esedékes világbajnokság felé vezető úton.

„Struhács György kapitány és segítője, Takács Ferenc rengeteget foglalkozik velünk. Ami pedig az edzéseket illeti, elsősorban a nálam egy súlycsoporttal feljebb készülő Knipli Csongorral és Kozák Istvánnal gyakorolok – sokat köszönhetek nekik. Bár tényleg sok a bizonytalansági tényező a baki GP-vel kapcsolatosan, azért most sem ártana egy kiugró siker, amit szívesen ajánlanék a napokban 80. születésnapjához érkező, mindmáig rendszeresen edzéseket vezető nagyapámnak, Módos Jánosnak.

(mob.hu/jochapress.hu)