Molnár Tamás a labdát a sípra cserélte

Shares

Molnár Tamás, 440, póló

Nem minden nap találkozik az ember olyan játékvezetővel, aki elmondhatja magáról, hogy háromszoros olimpiai bajnok. Dr. Molnár Tamás ilyen fehér hollónak számít, hiszen manapság már nem szépségdíjas centergólokat lő, hanem megítéli azokat.

Harminc év nem kevés idő…Miként gondol vissza pályafutására?

Nyolc éves voltam, amikor a sportág szerelmese lettem. Nagyon sok mindent elértem a karrierem során, szerencsésnek érzem magam emiatt. Összességében nagy mosollyal és megelégedettséggel nézek vissza erre a hosszú és sikeres időszakra.

Melyik volt a legemlékezetesebb pillanata?

Nagyon sok pozitív impulzus ért ebben az időben, szinte minden megnyert trófea mellé párosul legalább egy pazar élmény. Kezdhetném a 2000-es, Sydney-i olimpián megszerzett arannyal, a 2004-es athéni címvédéssel, de számos más trófea megnyerésével is. Azonban, ha választanom kellene, akkor a 2000-es ötkarikás játékok során szerzett cím mellé tenném le a voksom.

Hogyan jött az ötlet, hogy bírói szerelésbe öltözzön?

Lassan hat éve vezetek különböző vízilabda mérkőzéseket. A célom az, hogy a LEN (Ligue Européenne de Natation) és a FINA (Fédération Internationale de Natation) nemzetközi játékvezetői keretébe bekerüljek, ez az egyik lépcsőfok az oda vezető úthoz. Bízom benne, hogy ez a következő választásokkor ez be is fog következni.

Milyen érzés  a medence szélén állni és az egykori csapattársaknak mérkőzést vezetni?

Ezen én is sokat gondolkoztam, és őszintén tartottam is tőle egy kicsit. Azonban semmilyen hiányérzetem nincsen amiatt, hogy már nem vízilabdázok aktívan. A többiek részéről pedig számos elismerést kapok, ennek köszönhetően még boldog is vagyok a munkám során.

(Kiss Szabolcs / Szeged, fotó: jochapress.hu)