Monspart Saroltának a következő évtizedre is van célja
November 17-én ünnepelte 70. születésnapját Monspart Sarolta tájfutó világbajnok, a magyar szabadidősport kiemelkedő személyisége, a MOB korábbi alelnöke.
„Ez a 70 év nem volt unalmas. Váratlanul gyorsan, érdekesen, néhol izgalmasan repült el. Úgy éreztem, és ma is úgy érzem, ha én már nem tudok futni a „kullancs-sántaságom” miatt, legalább másoknak segítsek, hogy minél többen átéljék a futás csodálatos világát” – mondta a mob.hu-nak adott interjúban.
„Két nagy íve volt az eddigi életemnek. Az első a szegény, négygyermekes polgári családtól ívelt a sikeres élsportig, ez 1944-től 1978-ig tartott. A második a halál árnyékából a szabadidősport nagykövetéig, az Idősügyi Tanács tagjáig, a testedzésben, sportolásban gazdag mindennapok motiváló harcosáig – ez utóbbi hetvennyolctól a maig napig is tart” – kezdte általánosságban számvetését, majd kiemelt néhány mérföldkövet az életéből.
„Sokat láttam és tanultam Skandináviában, még mint élsportoló. Ott együtt versenyeztek futásban, tájfutásban és sífutásban a világ legjobbjai és a sok-sok ezer amatőr. Ők kergettek minket. Gyakran a győztes „menő-celeb” adta át az utolsónak a vigaszdíjat. Akkor elhatároztam, hogy itthon is milyen jó lenne megcsinálni mindezt – kerestem a lehetőségeket. Így indult a Magyar Rádió futó-kocogó versenysorozata László György szórakoztató és sport főosztályvezetővel 1973-ban a Normafánál, a szabadidős gyaloglás, futás az amatőröknek lett meghirdetve. Így indult az szabadidejükben sportoló, amatőr futóknak a Futapest Klub Bresztyenszky László vezetésével 1980 körül a Margitszigeten, az akkori Úttörő-stadionban is. Így indult az utcai futóversenyek – például a Vivicitta, a félmaratonok, maratonok – sorozata, amelyek utódain mostanában több tízezren is futnak. A már jól működő Budapest Sportiroda igazgatói, Kocsis Árpád és Máth István ügyesen kitalált a futás „szolgálójának”, „nagyasszonyának”, amely feladat tartalmazta az edzéstervírástól a szakmai cikkek írásáig, a szurkolástól a futóklub vezetéséig, a futókönyvírásától az előadások tartásáig a futó-kihívásokat. Örömmel, motiváltan és egyre nagyobb sikerrel vállaltam mindezeket. Azt hiszem, hitelesen szólhattam és tehettem ezt a munkát, feladatot, sosem kérdeztem, hogy mennyit fizetnek érte.”
Teljes cikk a MOB.hu-n
