Montreal olimpiai bronzérmes női kézilabdázói Leányfalun
Igazi kerti partin látta vendégül az 1976-os, montreali olimpián bronzérmes női kézilabda válogatottat vasárnap, Leányfalun Editke, a feledhetetlen és rendkívül sikeres egykori kapitány, Török Bódog felesége.
Ugyan Gódorné Nagy Marianna családi ünnep, illetve Csajbókné Németh Erzsébet bajnoki mérkőzés miatt nem tudott eljönni, az 1976-os sikercsapat ott lévő tagjai így is rendkívül jó hangulatot teremtettek, amiben oroszlánrésze volt Bogyi bácsi feleségének, Editkének.
– Bár az 1965-ös világbajnok gárda még élő tagjaival is igen jó a kapcsolatom, ezek a „hetvenhatosok” egy árnyalattal még közelebb vannak hozzám – vallotta meg Editke. – A tavalyi, az 1965-ös világbajnoki cím 50. évfordulójának hasonló megünneplése több okból sem jött össze, így most erre a 40 éves jubileumra koncentráltam.
Akik ott voltak, tanúsíthatják: a találkozót nagy szívvel és komoly anyagi ráfordítással valósította meg a vendéglátó. Az udvaron sátrat állíttatott, ráadásul az időjárás is igen kegyesnek bizonyult. Eljött a Dániában élő kiválóság, Sterbinszky Amália is.
– Amikor megtudtam ennek az összejövetelnek a tervezését, attól kezdve azon voltam, hogy itt lehessek. Mivel a családomban egyébként is van néhány ünnep ebben az időszakban, így sikerült néhány napra hazaugranom Helsingörből. Mondhatom, nagy örömmel találkoztam egykori társaimmal, az olimpiára emlékeztető juharlevelet pedig nem szégyellem bevallani, meg is könnyeztem.
Ez a juharlevél a Török család közös produktuma. Még Bogyi bácsi gondolata volt, amit azután a sajnos korán eltávozott szobrászművész fiuk, Richárd formázott meg. Az Editke által elkészített példányokba pedig belevésette Montreal eredményét, a sportág első olimpiai érmének helyét és idejét.
A találkozón megjelent az egykori másodedző, Lengyel Gábor is, aki a Bogyi bácsival volt együttműködéséről szólt.
– Sok éven át dolgoztunk együtt és a felhőtlen együttműködés alapjának azt tartom, hogy amiben megállapodtunk, azt mindkét fél maradéktalanul betartotta. Életem nagy élményei közé tartozik, hogy ezekkel a hölgyekkel együtt dolgozhattam. Remélem, még számos, hasonlóan hangulatos találkozónak lehetek majd a részese.
Az emlékidéző beszélgetések közben elfogyasztott finom falatok után mi mással lehetett volna lezárni a jubileumi együttlétet, mint egy speciális, erre az alkalomra készült torta „eltüntetésével”…