Muszbek Mihály: A liga adóssága 12 milliárdos!

200 milliós bevétel a minimális 600 és a célként kitűzött 2,5 milliárd helyett: ez a magyar futballcsapatok siralmas nyári nemzetközi kupamérlege pénzügyileg; a hazai átigazolási piacon folytatódik a légiósbeáramlás, pedig a lejárt szerződésű, szabadon igazolható játékosok semmivel sem olcsóbbak – figyelmeztet Muszbek Mihály sportközgazdász, aki a DIGI Sport Reggeli Start című műsorában elmondta: a magyar NB I-ben a pillanatnyi meccseredmény felülírja a pénzügyi fegyelmet és a jövőképet, a liga adóssága 12 milliárdos; a bentlakásos akadémiai rendszer nem jó nálunk, így tíz gyerekből választanak ki egy focistát, nyugaton ez az arány ötszáz az egyhez. Muszbek a kézilabdamodellt ajánlja az utánpótlásban.

„A nyári hazai átigazolási piacot figyelve az eladósodási trendekben csak szerény mértékű a változás: továbbra is jelentős a légiósbeáramlás és magas a játékjogukat szabadügynöki rendszerben, vagyis maguk által kínáló focisták száma az NB I-ben. Utóbbi kategória azt az érzetet kelti, mintha ingyen lenne, pedig ez óriási tévedés: a lejárt szerződésű játékos esetében ugyanis a vevő klub ugyanúgy fizet – csak éppen magának a futballistának. Nem olcsóbb szinte semmivel sem, sőt inkább a szürke világ felé való elmozdulást jelent” – véli a sportközgazdász.

Muszbek hozzáfűzte: „A nagyobbik baj, hogy az átigazolási piac egyáltalán nem tükrözte azt az állapotot, hogy a klubok tényleges bevételeiknél egyharmaddal többet költenek; nem láttam a pénzügyi előretervezést, a kiadások kalkulálását a bevételekkel. Sajnos szerény mértékű a fiatalok, az akadémisták beáramlása is: volt csapat, ahol a pályára lépő akadémisták száma négy forduló alatt 8-9-ről 1-2-re csökkent, vagyis az eredmény ma is sokkal fontosabb a pénzügyi fegyelemnél és a szakmai jövőképnél.”

Csányi Sándor MLSZ-elnök a korai kupakiesést pénzügyi károkozásnak nevezte, Muszbek ezt forintosította is: „A magyar csapatok nyári nemzetközi kupakudarca anyagilag is mérhető: ezekben a körökben az UEFA fordulónként 50-75 millió forintnak megfelelő, lényegében költségtérítő támogatást ad. Csapataink így körülbelül 200 milliós forintos, az önköltségnek megfelelő bevételt realizálnak ezért a siralmas szereplésért. Ugyanakkor csak a Videoton tavalyi EL-csoportköre 570 milliós nyereséget hozott, nem beszélve a Debrecen korábbi BL-vitézkedésének 2,5 milliárdjáról. Itt tehát 200 millió áll szemben a minimálisan elvárható 600 millióval, nem beszélve a célként kitűzött 2,5 milliárdról.”

Kitért arra, miben értük utol a fejlett fociligákat: „A gazdasági fegyelem betartását a kluboknál sem a nemzetközi szövetség, sem az MLSZ nem ellenőrzi kellő súllyal. 2014-től a fenyegetettség szintjén megjelenik a pénzügyi fair play, ami kupakizárást is vonhat maga után, de a gazdasági problémák a legerősebb bajnokságok többségét is érintik, jellemzően egy teljes éves költségvetést elköltenek előre a nagyoknál is. Jövőre az UEFA szigora azonban érvényesülhet, vége az ellenőrizetlen olajjövedelmek bepumpálásának, onnantól már nem feltétlenül egy olajkút játszik majd két oligarchapénzzel a focisták helyett. Sajnos Magyarország, a magyar NB I csak az eladósodottságban követi a komoly nyugati ligákat: nálunk az adósságállomány 12 milliárd forintos, a csapatok bevételi büdzséje pedig 11,5.”

Muszbek szerint nem versenyképes a mai akadémiai utánpótlásképzés: „Többféle utánpótlásnevelési szisztéma van a világon, a nálunk most alkalmazott akadémiai rendszer viszont a nálunk gazdagabb, jobb színvonalú, más minőségből és létszámból dolgozó futballkultúrákhoz illik. Helyette a velünk egy súlycsoportban lévő országok nem a bentlakásos, teljes oktatási modellt vállalják, hanem a családoknál lakó, csak futballszakmai képzést nyújtó szisztémát. Másik lehetséges út számunkra a franciáknál használt központi szövetségi rendszer: olyasmi, amit itthon a Nemzeti Kézilabda Akadémia céloz meg. Nálunk az a probléma, hogy a profi klubok a 14 éveseknél egy nagyon kicsi amatőr mintából választhatnak ki játékosokat: tíz jelentkezőből egy bekerül. Ehhez képest a nemzetközi arány 500 az egyhez. Hiába a legszuperebb szobák, eredmény ebből így nem fog kijönni.”

Szóba kerültek az állami stadionépítések is: „Az nem baj, ha az állam befektet stadionépítésbe, felújításba, ebben semmi kivetnivalót nem látok. Azonban nézőszám emelkedést várni a modernizálástól csak kismértékben szabad. A fő kérdés pedig az, érdemes-e beruházni olyan helyeken, ahol sovány a futballszakmai múlt, kevés a tapasztalat és kicsi a szurkolói létszám és igény. Ott kell ugyanis építkezni, ahol ennek az ellentéte igazolható” – utalt a mezőkövesdi vagy felcsúti példákra.