Nagy László, a feledékeny világklasszis

Shares

Az ötödik születésnapjához közeledő „jochapress.hu” igen sokszor leírta a tényt: Nagy László világklasszis kézilabdázó. Eddig rendben is lenne, ezt a megállapítást feltehetően minden igazi sportkedvelő szívesen olvasta-olvassa. A baj ott kezdődött, hogy e tény előrebocsátását követően többször és másról is merészeltem írni az évek során.

Nagy László. Fotó: Kovács Anikó/MKSZ

Az utóbbi hónapokban úgy tűnt, nyugvópontra jutott a jochapress.hu és Nagy László egymással. A veszprémi óriás korábbi szárnyalásához képest valamivel szerényebb színvonalon teljesített. Az pedig jó döntésnek mondható, hogy a 37. születésnapjához közeledő klasszis két és fél évvel az olimpia előtt lemondta a válogatottságot, átadva ezzel helyét a fiataloknak.

 A Szegedről indult, Barcelonában kiteljesedett kiválóság ezekben a napokban „lelki támogatást” nyújt a horvátországi Európa-bajnokságon szereplő magyar válogatott tagjainak. Most ebben a minőségében nyilatkozott az utóbbi napokban számos fórumon. Nekem egy apróság megütötte a fülemet a rendkívül gördülékenyen fogalmazott mondatokat hallgatva. Nagy ugyanis sok minden más mellett azt is megemlítette, hogy nagyon kellemes tizennyolc évet töltött el a válogatottban.

Hát ez bizony sántít, és bár sokan legszívesebben lenyelnének, mégis leírom: Nagy László nem tizennyolc, hanem csak tizenöt évet töltött a magyar nemzeti együttesben. 2009 júniusában, a Szlovákiában lévő Vágsellyén szerepelt utoljára a piros-fehér-zöld színekben, hogy azután három évnyi szüneteltetést követően 2012-ben, a londoni olimpián térjen vissza ismét a legjobbak közé. Ezt a közbenső három esztendőt véget nem érő számolgatással és alkudozással töltötte. A tét az volt: Barcelonában vagy itt, Magyarországon kap kedvezőbb feltételeket. Veszprém nyert, ezért tért haza, de a három év kihagyás ettől még kihagyás marad!

 A teljességhez az is hozzá tartozik, hogy amióta itthon játszik, alapvetően sok mindent megtett a válogatott és a Veszprém sikereiért. Mindössze ez a vallomás hiányzik: kérem, három évig más volt az evidencia, nem a válogatottság.

A többi nagyjából stimmel.

(jochapress / Jocha Károly)