Nagy László feledékenysége határtalan!

Több mint érdekes nyilatkozatot tett csütörtökön reggel a DIGI Sport Reggeli Start című műsorában a magyar válogatott és az MKB-MVM Veszprém világklasszis kézilabdázója, Nagy László. Szó volt ott sok mindenről, a SEHA Liga kétes értékétől a válogatottságig. Hát ez utóbbi téma verte ki a jochapress.hu-nál a biztosítékot.

A SEHA Ligáról már korábban kiderült, hogy nagyobb a füstje mint a lángja. A csapatok jelentős része nem jobb, mint a magyar középmezőny, de azért itt is leadott „Lacika” egy kis ködösítést, hogy nem lesz könnyű megnyerni, de azért mégis kötelező.

Az már merészebb vélekedés, hogy amennyiben kijutottunk volna a katari Vb-re, a 7-8. hely lehetett volna a mienk, esetleg az 5-6., de jobb most még nem. Nem, mert Dujsebajev még csak rövid ideje dolgozik a magyar válogatottal, „a kapitány kipróbált mindenkit, most az elképzelései elsajátításán dolgozunk.” Tehát ha elsajátítják ezeket a bizonyos elképzeléseket, akkor az 5-6. helyen belülre is kerülhetünk. Őszintén szorítunk ezért, hogy ez mielőbb bekövetkezzen.

Katar válogatottjáról lesújtó a véleménye. „Amíg a nemzetközi szövetség szabályrendszere megengedi, amíg a pénz által kihasználható ez az út, addig nincs mit mondani a katari válogatott építésére.” Nem szeretném felsorolni, hány játékost vettek meg magyar klubok, hogy azután azokat „katari módszerrel” honosítsuk. A baj csak az volt, hogy nekünk kevesebb a pénzünk, mint nekik. Ennyi a különbség – a szándék ugyanaz.

A csúcsot a végére hagyta a magyar óriás. „Engem is megkerestek a Barcánál a  katariak, de engem ilyen buliba nem lehetne belevinni, büszke vagyok, hogy a magyar mezt viselhetem.”

Ez az a pont, ahol Nagy László százezreket, de inkább milliókat néz szó szerint hülyének! Mármint azzal, hogy őt nem lehet belevinni… Csak arra a kérdésre kellene egyszer végre őszintén válaszolnia, ha ennyire büszke a magyar válogatottságra, a magyar mezre, akkor ugyan miért nem játszott 2009 júniusa óta teljes három évig a magyar nemzeti együttesben? Akkor, amikor gyakorlatilag folyamatosan invitálták Mocsai Lajos csapatába, ő pedig a leggyermetegebb szövegekkel tért ki az egyértelmű válaszadás elől.

Nagyot ugyanis elsősorban éppen „erős” tizenegy évig volt klubjában, a Barcelonában és a spanyol válogatottban való szereplés lehetősége tartotta folyamatos izgalomban és számolgatásban. Ezért tartott ki az utolsó percig, hogy meglegyen a három év kihagyása a magyar válogatottnál, hogy esetleg gond nélkül maradhasson Spanyolországban.

S hogy végül miért jött vissza Magyarországra? Hát természetesen azért, mert Veszprémben ötéves szerződést és minden bizonnyal sokkal előnyösebb anyagi feltételeket kapott, mint a Barcelonánál, ahol senkivel nem tesznek kivételt. Így „Lacikának” is megmondták: harminc fölött csak évente van szerződéshosszabbítás. Hát persze hogy Veszprém mellett döntött a mi emberünk, amit alapvetően meg is lehet érteni. Elvégre mindenki a pénzből él, miért ne választotta volna Nagy is a sokkal többet ígérő veszprémi ajánlatot.

Ez mind rendben lenne, egyetlen kivétellel. 2012 még nem történelmi távlat, ennyi idő kevés ahhoz, hogy fél Magyarország olyan mérvű amnéziában szenvedjen, hogy a fentiekre ne emlékezne. Sokkal korrektebb lenne egyszer végre kimondania: kérem, hiába sztrájkoltam a magyar válogatottban három évig, mert nem jött be a spanyol változat. Ezért jöttem haza, elnézést a tévedésemért, mostantól igyekszem feledtetni ezt az emberi gyengeséget.

Nagy László azonban messze nem ilyen őszinte, ennél sokkal nagyobb színész. Beszél büszkeségről, miközben országos feledékenységet, totális meghülyülést feltételez rólam, rólad, rólunk. Nagy kár, mert Nagy egyébként tényleg jó játékos. Kivételes nagyság, aki azt a luxust is megengedhetné magának, hogy egy őszinte mea-culpával helyre tenné a saját hibáját.

Nálam akkor lenne egyértelműen világklasszis.