Nagy László már nem kell, az Izland elleni csupa szív játék annál inkább!

    Putics Barna kellemes meglepetést okozhatna

Ember legyen a talpán, aki most garantáltan megmondja. melyik is a magyar férfi kézilabda válogatott igazi arca? Az, amelyik a spanyolok ellen jellegtelen, semmitmondó kézilabdát produkált, vagy az, amelyik a vitán felül roppant erős izlandiakkal szemben példás küzdőszellemmel és a spanyolok elleni meccshez képest sokszorta jobb játékkal lepett meg mindenkit. Erre a kérdésre ugyanúgy nincs biztos válasz, mint arra sem, hogy csütörtökön este melyik arcát mutatja majd Mocsai Lajos szövetségi kapitány legénysége?

Bármit is hoz a norvégok elleni 60 perc, igazi drámára van kilátás. Elvégre a két rivális közül csak az egyik juthat tovább a csoportból, a másik viszont csomagolni és elutazni kényszerül. Mi szólhat a magyarok mellett, mire lesz szükség, hogy reális győzelmi esélyekkel léphessen pályára az együttes? Olcsó poénnak tűnhet a kapusok szerepének hangsúlyozása. A jó kapusoké persze, olyanoké, mint amilyenek voltak az izlandiak ellen Mikler Roland és Tatai Péter.

Ennyire minimum szükség lenne, miként előttük egy kiegyensúlyozott védőmunkára. Az Ilyés Ferenc – Such Timuzsin „középtől” nagyon sok függ, s nem egyszerűen a nem túl nagy „tűzerővel” rendelkező átlövők távoltartására gondolok, hanem az egykor Veszprémben is játszott (és ott sokat fejlődött!) beálló, Bjarte Myrhol (most éppen a Rhein-Neckar Löwenben, a Veszprém BL-csoportellenfele csapatában szerepel) semlegesítésére is. Persze vigyázni kell az általánosításokra, hiszen például Kristian Kjelling ugyancsak komoly löketeket enged meg – ha hagyják.

Tehát jó védekezéssel meg lehetne alapozni a számunkra jó végeredményt, a győzelmet. Mert hogy biztosra csak egy győzelemmel mehetnénk. Döntetlennel ugyan mi mennénk tovább, de azt a kézilabda csapatot még nem találták fel, amelyik képes garantáltan hozni a döntetlent. Sok magyar gólra is szükség lesz, amelyeket teljesen bizonytalan, a norvégok ellen kiktől várhatunk? A spanyolok ellen látott Ancsin Gábortól aligha, viszont az izlandiakkal szemben sziporkázott Ancsin ismétlés esetén aligha állna meg 6-7 gólnál előbb.

Mi van akkor, ha Ancsinnak nem megy ugyanolyan jól, mint Izland ellen ment, vagy csak egyszerűen szigorú őrizetet kap, amelyből nem képes kibújni. Ez esetben kell jönniük a többieknek. Mocsai Tamáson látszik, hogy csak a becsület viszi előre, Putics Barna viszont többszöri Bundesliga-gólparádét követően egyszer ismét dobhatna a nemzeti együttesben is legalább 6-7 gólt – nagyon fontos lenne. Zubai Szabolcs hősiesen küzd beállóban, de talán most Szöllősi Szabolcs is gólképesebb lesz, mint Izland ellen volt, amikor rövid időt kapott és nem is talált Edvarsson hálójába.

Ami a szélsőket illeti, Iváncsik Gergő extra képességei mindenki előtt ismertek – nagy kár, hogy a koncentrációs képessége hullámzó. Persze ha a spanyolok elleni sziporkázást most meg tudja ismételni, akkor minden rendben lesz. Gulyás Péter nem csak kétméteres és gyors, hanem felkanyarodva hatalmas lövésekre is képes – ha akar. Azért egy jó Harsányi Gergelyt most szívesebben látnék legalább kétszer 20 percen keresztül, de hát ez nem kívánsághangverseny. Marad Gulyás és az újonc Szalafai Gábor.

A kép nem lenne teljes, ha nem kevernének az újságírók egy kis extrát a megalapozott hírek, információk közé. Most például azt, hogy Nagy László úton van Dániába, meg hogy „összedrótozzák” a magyar orvosok – mindezt állítólag a norvég tollforgatók indították el.

Jómagam azt gondolom, Nagy Lászlóra itt már nincs szükség, bármi lesz is a norvégok elleni összecsapás eredménye. A győzelem lenne az igazi, mert ezzel lehetne üzenni Nagynak is, hogy a válogatott nélküle sem béna kacsa, hanem igenis komoly erőt felvonultatni képes kollektíva. Egy bizonyos IQ felett mindenki tudja, Nagy „nem törte össze magát” ezért az Eb-szereplésért, mert ha így lett volna, akkor a Celje ellen, még novemberben összeszedett sérülését másnaptól fő programként gyógyíttatta volna. Ő viszont klubja, a Veszprém számára indifferens meccseken is „próbálgatta”, mit bír ki a lába. Mire rájött, hogy a baj csak úgy, magától nem múlik el, eltelt bő egy hónap. Így most az óra január 1-től ketyeg, ő már a Veszprém BL-meccseire hangol.

A magyar válogatott pedig ma este Norvégiával vív valóban élet-halál harcot. Nagy László nélkül, remélhetőleg legalább olyan jól játszva, mint ahogyan Izland ellen tették a játékosaink.