Nagy László ne kritizáljon, inkább gyógyulgasson!

Napok óta vezető helyen lehet szemlézgetni a vitán felül világklasszis balkezes átlövővel, Nagy Lászlóval kapcsolatos híreket, információkat, „beszólásokat” és egyebeket. Elsősorban persze a bulvársajtó részéről, hiszen ott minden nap ki kell találni valami bombasztikusat. Magyarán olyasmit, amivel el lehet adni a lapot.

Nos, erre a kétség kívül világklasszis Nagy László egyre ideálisabb alanynak tűnik. Olyannyira, hogy mindinkább sok minden mással is foglalkozik, nem csak azzal, amire szerződött: a játékkal. Mert hogy Nagy Lászlónak – mint minden profi játékosnak – az (lenne) a dolga, hogy mindent elkövessen azért: a lehető legjobb formában lépjen pályára csapatában. Ő a Veszprémben eddig meg is tette, amit lehetett, és amit joggal el is vártak tőle. A válogatottság viszont már nem ennyire egyértelmű téma.

Csak akik kóros amnéziában szenvednek, azok nem emlékeznek arra, miként járatta bolondját három évig a magyar válogatottnak, amikor 2009 és 2012 nyara között minden alkalommal óvodás gyerekek szintjére vitt volna le mindenkit magyarázkodásaival. Aki akarta, az tudta is, mire megy a játék: Nagy sakkozott a magyar vagy spanyol válogatottság című témakörben, s bár neki „mindig is evidencia volt a válogatottság”, erre három évig mégsem volt soha ideje, kedve, stb. Csak azután tört ki rajta a hazaszeretet, amikor kiderült: a Barcelona csak évenként hajlandó szerződést hosszabbítani vele, míg az elvtelen veszprémi vezetők hatalmas pénzeket összehordva, ugrottak fejest a bizonytalanba és adtak Nagynak ötéves, abszolút pénzügyi garanciákkal „felvértezett” szerződést.

Hogy végül ez a befektetés mennyire lesz sikeres, ebbe most ne bonyolódjunk bele. Inkább arról essék szó, mit is jelent Nagy Lászlónak a magyar válogatottság? Három év szünet után Londonban, az olimpián keményen küzdött, ez tény. De 2013 novemberében már megingott a mi emberünk, vagy legalábbis nem tartotta olyan fontosnak a nemzeti együttest, hogy a Celje elleni BL-meccsen elszenvedett térdsérülését azonnal elkezdje gyógyítgatni. Inkább szavai szerint „próbálgatta” a lábát, a Veszprém számára könnyed bajnokikon, majd elutazott telelni és csak azután kezdett el foglalkozni egyértelműen a lábával. Ő, akinek abszolút profinak kell(ene) lennie.

Karácsony után már naponta vizsgálgatták, majd a január 1-én Erdélyi Gbor csapatorvos által kiadott diagnózis szerint Nagy Lászlónak két hét teljes pihenés elég, hogy tökéletesen rendbe jöjjön a lába. Ha ezt november végén tisztázzák, már réges-régen pályán lehetne, de miért-miért nem, Nagy nem ezt az utat választotta.

A magyar férfi kézilabda válogatott így Nagy nélkül kelt útra Dániába, ahol az adott körülmények közepette jól szerepelt, a korábban szkeptikusabbak szerint pedig túl is teljesített. Hogy mennyire örült Nagy László a csapat középdöntőbe jutásának, s a spanyol meccset leszámítva, kemény küzdőképességének és eredményességének, ezt én nem tudhatom. Az viszont tény, hogy emberünk egyre gyakrabban hallatja a hangját bejegyzésein keresztül. Előbb az esélyekről, majd már kritikákat megfogalmazva nyilvánult meg. Tette ezt olyan témákban, amelyek nem feltétlenül az ő profiljába kellene tartozzanak. Úgy tesz, mintha valahol fél lábbal már Mocsai Lajos felett lebegne, s a fellegek közül engedné útnak atyai vélekedéseit.

Például azt, miért nem játszott többet Ancsin Gábor? Tévedés ne essék, e sorok elkövetője sok mindennel vádolható (okkal vagy ok nélkül…), de azzal semmiképpen sem, hogy Mocsai Lajosnak a „házi újságírója” lenne! Éppen ellenkezőleg! Senki nem volt olyan merész az évek során a Mocsai bírálataival, mint jómagam! Azt is megírtam alkalomszerűen, hogy Mocsainak kicsit nagy az egója, meg azt is, hogy az önkritika nem az erőssége, hogy csak két, elég markáns példát említsek.

De most nem ez a téma. Miként azzal sem érthetek egyet, hogy Nagy László hovatovább új szerepkört formálgat magának: ő lesz a válogatott és konkrétan Mocsai Lajos élő lelkiismerete. Hogy ez így nem jól van, az egészen egyértelmű. A kérdés az ezek után: ki lesz az a bátor és merész, aki a szövetség részéről és aki saját klubjában majd „merészeli” Nagyot egy kicsit helyére tenni. Felvilágosítani őt, hogy mi is az ő első és legfontosabb dolga?

Ami ezt a fórumot illeti, itt mindig az egyértelmű megfogalmazásokra törekvés volt a jellemző. Ezt a hozzáállást most sem megtagadva merészelem azt mondani: Nagy László ne kritizálgasson, inkább gyógyulgasson. Ez lenne a magyar válogatottnak és klubjának, a MKB-MVM Veszprémnek is az egyértelmű érdeke.