Nagy Pétert hősként fogadták Rédén

A Szegeden sportoló súlyemelőt nagy ünnepség fogadta szülőfalujában.

A rédei Esterházy-kastélyparkban többszáz érdeklődő gyűlt össze, hiszen ide várták a falu büszkeségét, Nagy Pétert. Néhány perccel hat óra után gördült be a parkba az olimpikont szállító lovasfogat, akit „Szép volt, Peti!” felkiáltással fogadott a tömeg.

Az ünnepséget Pölöskei József, a község polgármestere nyitotta meg, majd Czunyiné dr. Bertalan Judit országgyűlési képviselő mondott beszédet. Az ünnepeltre sem kellett sokat várni, aki a közönség vastapsa közepette láthatóan meghatódva lépett az erre az alkalomra felállított színpadra és köszöntötte a megjelenteket, majd mondott köszönetet a sok-sok támogatásért. Ezt a rédei nyugdíjasklub énekkarának műsora, majd az ugyancsak rédei Eszterlánc, illetve a kisbéri Langallik néptánccsoportok előadása követte. A műsort Czigány Hanna, a helyi általános iskola tanulójának szavalata zárta.

Nemsokára megérkezett az alkalomra készült, a riói ötkarikás játékok emblémájával díszített emeletes torta is, amelyet Péter kezdett el felszelni. Az immár kétszeres olimpikont aztán rokonok, barátok, ismerősök hada „árasztotta el”. A rengeteg kézfogás és gratuláció mellett mindenkinek jutott egy-egy jó szó vagy éppen egy ölelés. Az ünnepség végén már mindenki jókedvűen beszélgetett, előkerültek a régi sztorik és történetek, amelyekből persze Péter sem maradhatott ki.

– Szakításban egyéni csúcsot döntött, de a saját összetett rekordjától egy kilogrammal elmaradt. Elégedett a teljesítményével?
– Egy héttel a verseny előtt kaptuk meg a mezőny tagjainak nevezési súlyait, már ebből látszott, hogy nagyon erős lesz a súlycsoportom. Már ekkor éreztem, hogy pontszerző helyekben nemigen kell gondolkodnom, de az első tíz közé beférhetek. Ez egyébként a másik, de még fontosabb célom volt az egyéni csúcsom megdöntése mellett. Ebben a helyzetben már a taktika is közbeszól, hiszen az utánunk jövő A csoportosok már tisztában voltak azzal, hogy mi, akik a B csoportban indultunk, hogyan teljesítettünk. Úgy érzem, jól döntöttünk a súlyok meghatározásával, hiszen jobb eredményt értem el, mint Londonban és előrébb is végeztem (ott 11. lett – a szerk.) és végül befértem az első tízbe. Sajnálom az utolsó, rontott fogást, de összességében elégedett vagyok.

– Mégiscsak ez a világ legrangosabb sporteseménye. Nem izgult?
– Négy éve az akkori szövetségi kapitány, Bökfi János azt mondta, hogy az első néhány nap a csodálkozásról fog szólni. Úgy gondoltam, hogy ez is csak egy verseny, de rá kellett jönnöm, hogy ez teljesen más, mint a többi. Nem vagyok izgulós típus, de sokat segített, hogy már megtapasztalhattam egy olimpiai részvétel.

– Számított a mai ünnepségre?
– Titkon reméltem, hogy feljönnek néhányan Rédéről Budapestre az aranygép érkezésére, arra viszont kevésbé számítottam, hogy 40-en lesznek, és hogy ilyen jó hangulatot teremtenek. A mai estéről azonban semmit sem sejtettem, csak annyit tudtam, hogy a barátnőm édesapjához vagyunk hivatalosak vacsorára. 

– Volt már része hasonlóban…
– Négy éve a faluba vezető úton állítottak meg, kiszállítottak az autóból, lovaskocsira ültettek és úgy vittek a főtérre. Hét óra előtt néhány perccel még alig lézengtek a főtéren, de rövid idő alatt egy egész tömeg gyűlt össze. Ezúttal is nagyon köszönön mindenkinek a fogadtatást és azt sok szeretet és drukkolást, amelyben az elmúlt hetekben részesültem. Rengeteg bátorító üzenetet kaptam, amelyek nagyon jól estek és amelyekből erőt meríthettem. 

– Mit tervez a közeljövőre?
– Két hétig maradok Rédén, ezt az időszakot pihenéssel töltöm. Ezt követően utazom vissza Szegedre, ahol elkezdem a felkészülést az év hátralévő versenyeire.

Forrás: kemma.hu