Nagyfröccsök árnyékából: Pintér, Szalai, Hiszti Szabi…

Régi cimborám, Agyas valamikor négy-öt sportágban célozta meg a világszínvonalat. Eltökéltsége és önbizalma Chuck Norriséval vetekedett; ha tőle kérdezték volna meg, hány fekvőtámaszt tud lenyomni, ő is kapásból vágja rá: az összeset. Mivel azonban a megyei első osztálynál tovább semmiben sem jutott, húszas évei elején a sport mellett más szenvedélyt talált magának.  A kisfröccsöt, amelyet jeles napokon nagyfröccsre cserél.   – kezdi írását Ballai Attila az mno.hu-n.

Ilyenkor a szokásosnál is nagyobb hevülettel osztja az észt kedvenc törzskorcsmájában, és ha már úgy érzi, kinőtte a hallgatóságát, olykor felhív telefonon. Én pedig a hajdani barátságra emlékezve végighallgatom, és tétova kísérleteket teszek ellenérvek felsorakoztatására. Mint csütörtök délben is. Agyasnál ezúttal Pintér Attila menesztése verte ki a biztosítékot, és már mondta is:

– Na, helló! Hallom, a Pinyőt (természetesen Pintér Attila szövetségi kapitányt) is megcsizmázták. Róla egy tétmeccs után derült ki, hogy fogalmatlan, más legalább kapott tíz-húsz meccset. Erre mondta a Tohonya, hogy a portugál kapitányt is kirúgták, mert kikaptak otthon az albánoktól, de ő már a vb-n is cidázott a csapatával, a Pinyő most meg azon bukik, hogy a Vanczák körülbelül olyan gyors, mint a kétszáz éves galápagosi teknős, és pókfociba’ rúgott öngólt, a Lipták meg hátvéd létére három kilométer futástól begörcsölt, és nem ment vissza a pályára, ezért emberhátrányban játszottunk. Pedig ha 1–0-ra nyerünk a kóbor kutya északírek ellen, akkor most minden marha jó. Te, szerinted akik a Pinyőt tavaly megválasztották, azok előtte már futballpályán is találkoztak vele, vagy csak az Operában meg a Tudományos Akadémián? Bár ott nehezen. Azt nem hallották még senkitől, hogy jött el tíz éve a Fraditól? Te se? Haggyá’ már! Akkor elmondom, mert ha nem igaz, akkor is k*rva jó, de állítólag még igaz is. Szóval, amikor a Pinyő már csak a szotyiárusokkal volt beszélő viszonyban, leültette a játékosokat az öltözőbe’, és megkérdezte tőlük, mi a baj. Mindenki csak bámult maga elé, erre megkérdezte még egyszer, dettó ugyanaz, és amikor azt mondta, jó, akkor minden rendben?, a Penksa, tudod, a szlovák légiós, azzal a hülye magyar beszédével elkezdte: „Áá, nékém má’ mindegy, ezé’ eemondom, áz á báj, hogy párászt vágy.” Erre mindenki lefordult a székről, a Pinyő meg csak annyit tudott kinyögni, mi van?, de a Penksa folytatta: „Igen, párászt vágy, most is jövök bé áz előbb, köszönök, de té rám sé sz*rtá’.” Na, állítólag ennyi volt a nagy tisztázó beszélgetés. És a Pinyő azóta nem változott.

A szokásosnál korábban közbeszóltam, és arra kértem Agyast, ne évtizedes futballmondák alapján ítélje meg a mai helyzetet, különösen ne bántsa Pintért, hiszen van most elég baja, mire ő – még kora délután lévén – mássalhangzó-torlódás nélkül, nehezen kikezdhető érveléssel folytatta:

– Nem a Pinyőt akarom csesztetni, csak azt mondtam, hogy ő minimum tíz éve ilyen, aki ezen meglepődik, az az elmúlt harminc évben a Maldív-szigeteken volt jobb összekötő. De én nemcsak ezért nem rúgtam volna még ki. Ha az MLSZ megtartja az októberi román meccsre, csak jól jöhet ki belőle. Ha kikapunk, azt mondják, megadtuk az újabb esélyt, most se tudott élni vele, az őszre eltervezett kilenc pont már sehogy se jöhet össze, szóval viszon’látásra. Ha meg csoda történik, és nyerünk, akkor lehet királykodni, hogy tessék, mindenki támadta, de mi bíztunk benne, ragaszkodtunk hozzá, meg a saját döntésünkhöz, mindenki megcsókolhatja a popónkat. A Dárdaival meg pont az ellenkezője lesz. Arany gyerek, Mexikó óta az egyetlen magyar futballista, aki mindent kihozott magából, ami volt benne, még többet is. Bármikor odaadnám neki a magyar válogatottat. Csak nem most, nem három meccsre, év végéig, fizetés nélkül. Ahogy vállalta. Szerintem már a Lakatlan-szigeteken is fizetnek a kapitánynak, csak nálunk nem, mert nem kér pénzt. De akkor ezér’ mit lehet kérni tőle cserébe? Ha vele kapunk ki Bukarestbe’, bárki azt mondhatja, ez a Pinyővel is ment volna. Ha még agyon is vernek, akkor el is ássa magát, jó pár évre előre. Ha viszont nyerünk, aztán még kétszer, ő meg decemberbe’ visszamegy Berlinbe, akkor ugyanúgy elkezdik fikázni, mint az egész MLSZ-t, hogy nem tudta megtartani. De tudod, ki szív a legjobban? Szegény Szalai. Aki azt mondta, addig nem jön a válogatottba, amíg a Pintér a kapitány, még te is írtad, hogy valami kommentelő erre azt nyomta: akkor tavasszal már megint jöhet. Hát nem, jöhet már októberbe’, Bukarestbe, ahol tavaly is lef*sta a bokáját, és ott a duma most is kevés lesz. De a Dárdai kedvéért még a Hiszti Szabi is jöhetne Kínából, ő már úgyis akkor járt haza a Bundesligából is, amikor neki tetszett. És ez a sok nagy ász most megmutathatja a bocskoros románok ellen, hogy milyen az igazi nemzetközi profi futball. Ha meg véletlenül nem sikerül, és cumi van, akkor lehet megint kapitányt váltani. Az Egér azt mondja, Feröer ellen vállalná, ő amúgy is Feröer-specialista, de nem ingyen, és busás végkielégítést kér, mer’ a hírnevét ingyen nem kockáztathatja. És pontosan tudja, hogy ha most megbukik, többet nem lesz kapitány. Szerinte a Tohonya és a Kétfülű erre játszik, mert a finnek ellen, novemberben már ők ketten vinnék a csapatot. Na, helló.

(mno.hu)