Ne hazai pályákra menjenek a riporterek!
Vadkerti Attila a Szeged egyik erőssége volt
Három napig tartó edzőtáborban vettem részt csütörtök estétől vasárnap délutánig. Bár azért egy-egy apró hír eljutott hozzám, de alapvetően teljesnek mondható volt a kikapcsolódás. Így érthető módon a pénteki újságok átböngészésével kezdtem vasárnap este a „visszaakklimatizálódást”.
Amint kezembe vettem a Nemzeti Sportot, ha lehet, még nyugodtabb lettem, hiszen kiemelt helyen olvashattam a labdarúgó válogatott kapitánya, Bernd Storck prognózisát: „Andorra ellen a türelem lesz a siker kulcsa”. Megvallom, eddig nem gondoltam arra, hogy Andorra ellen különösebb türelemre, vagy kulcsokra lesz szükség. Elvégre ez a törpeállamok egyike igazán nem rendelkezik különösebben figyelemre érdemes válogatottal. Persze ha Storck így látja, akkor egészen más a helyzet! Mivel ugyanott még nagyobb betűkkel olvashatom, hogy „nem aggódik a jövő miatt”, végképp leesett a pulzusom. Aggodalom nincs, a kulcs pedig már megvan a következő nagy ellenfél, Andorra ellen – kívánhatnék-e bárkinek nyugodtabb heteket annál, mint amelyek most, addig a „sorsdöntő” összecsapásig várnak ránk?
Egyébként jómagam kicsit hevesebb vérmérsékletű valaki lévén úgy gondolom, mindenféle visszafogottság (türelem) nélkül, csak úgy, magyarosan neki kellene rontani a félelmetes Andorra válogatottjának. Valahogy úgy, ahogyan például tette ezt az a Portugália is, amelynek legjobbjait egy abszolút „fociőrült” barátom szerint hajszál híján jól elvertük a franciaországi Eb-n. Barátom (a „fociőrült”) szerint tehát tulajdonképpen az Európa-bajnoknál is jobbak vagyunk, ezt mindenkinek be kell látnia.?.
Kevés kivétel azért akad, aki más szemüveget hord. Ilyen például Bernd Storck, a kapitány. Ő, az, aki ugyan nem aggódik a jövő miatt, s akinek már megvan a kulcsa Andorrához is. Ő az, akinek a Svájc elleni 90 percet követően a szűk három nap alatt „újra fel kellett építenie a játékosokat”. Nagy építőművész ez a úr, senki ne kérdőjelezze meg. Igaz, én a Bibliában olvastam egy háromnapos építkezésről, de az egészen másról szólt és egyszeri, ráadásul megismételhetetlen volt…
Később olyasmit is nyilatkozik a „nagy építkező”, hogy „A tórnshavi mérkőzést követően elismertem, hogy nem futballoztunk úgy, ahogy tudunk…” E sorok elkövetőjeként úgy gondolom, minden csapat úgy futballozik az adott napon, ahogyan tud. Sem jobban, sem rosszabbul. Merjük leírni: az ötvenezres szigetország félamatőrjei azon a bizonyos napon közelebb álltak a győzelemhez, mint a magyar válogatott. Portugália pedig nem egészen véletlenül lett Európa-bajnok, hiszen ugyanazon a műfüvön, amelyről nálunk hetekkel előbb cikkek sora jelent meg, rúgtak egy hatost a feröerieknek. Ezt egyébként ezen az oldalon Nagy László, az olimpiai bajnok (1968, Mexikóváros) magyar labdarúgó együttes tagja, a 25-szörös válogatott újpesti „labdakergető” egészen konkrétan meg is jósolta. (Portugália Andorrának is berámolt hat gólt – feltehetően hozzájuk is megvolt a kulcsuk…)
Péntekről továbbugorva kézilabdára váltottam át. A Veszprém szombati, hazai győzelme a megerősödött Kiel ellen több, mint dicséretes. A Fradi-nők szkopjei döntetlenje tippmix-gyilkossá lépett elő, a szegedi férfiak viszont vereségükkel a papírformát igazolták Szkopjéban.
Az érdi nők (egyébként a franciák elleni, értékes) sikerénél akadtam fenn egy pillanatra. A tévéközvetítés szakkomentátora ugyanis Borsos Attila volt, aki az érdi nők edzőjének, Szabó Edinának a férje. A Veszprém-Kiel rangadón a Veszprém csapatában csaknem két évtizedet „lenyomott” Pásztor István egészítette ki a riporter mondanivalóját, Szegeden pedig az „ős-szegedi” Vadkerti Attila volt az, aki szakmai oldalról bővítette a riporter által elmondottakat.
Tévedés ne essék, egyik szakkommentátorral sincs semmi bajom. Azt viszont bárkinek megengedem, hogy korábbi, több évtizedes, helyi játékosmúlt (Pásztor, Vadkerti), illetve konkrét érzelmi elkötelezettség (Borsos) esetén feltételezzen némi elfogultságot. Mivel azonban (legalábbis elvileg) a riporterek és szakkommentátorok munkájával kapcsolatos, első számú követelmény a tárgyilagosság, ezért lenne egy építő jellegű javaslatom! Legközelebb például Vadkerti menjen Veszprémbe, Pásztor Érdre, Borsos pedig Szegedre.
Ahol természetesen olykor ők is tévedhetnek, de elfogultsággal egyetlen mérkőzés közvetítése kapcsán sem illethetnék egyiküket sem!
