Ne tedd ezt, Éles József!
Éles József (fehérben) 1997-ben, Százhalombattán, ahol az Elektromos nagy meglepetésre megnyerte a Magyar Kupa döntőjét a Veszprém ellen (Fotó: JochaPress.hu)
Mint azt a veol.hu-n elsőként olvashatták, Éles József, a kétszeres világválogatott kézilabdázó gondolkodik a visszatérésen. Az NB I/B-ben szereplő „kis” Veszprém vezetőedzőjeként is dolgozó szakember bajba került, mert majdnem egy csapatra való sérültje van. Ezért hezitál azon, hogy játsszon, vagy ne.
Bejelentése erősen megosztotta a szurkolókat. Volt, aki bíztatta, mások féltik az újbóli pályára lépéstől. E sorok írója egyértelműen jelezte a volt világklasszisnak, hogy: ne tedd Józsi!
– Azért ne tedd, mert több, mint tíz évig a világ hajolt meg tudásod előtt. Ráadásul egy súlyos, majdnem lábvesztős baleset után óriási akaraterővel sikerült visszatérni, Bajnokok Ligája döntőt játszani.
– Ez nem egy megmásíthatatlan bejelentés, sokkal inkább hangos gondolkodás – mondta a negyvenhét éves Éles József. – Túl vagyunk egy jó felkészülésen, kitűztük a célt, hogy a fiatalokkal a középmezőnyben végezzünk. De a rajtra szinte elfogytunk. Ilyenkor kinek az erkölcsi kötelessége is segíteni. Azt gondolom, hogy elsősorban nekem.
– Veszélyben oda kell állni a parancsnoki hídra és megoldást találni a vészhelyzetre?
– Így van. Persze, tudom én, hogy amit fejben elképzelek, azt a kezem, lábam ugyan úgy már nem tudja megvalósítani, mint élsportolóként. Edzéseken egyébként nagyon jól ment a lövés, a térdem sem fájt. Ezért fordult meg a fejemben, ha csak negyed órát tudok segíteni a gyerekeknek, már megérte a csapatnak. Néhány gólpassz a szélre, a beállónak, esetleg büntető értékesítés, netalán egy-két közbelövéses gól adhat egy lökést, bátorítást a fiataloknak. Az őszi idényt kell „kibekkelni” úgy, hogy elkerüljük a kiesés zónáját. Januárra remélhetőleg, mindenki egészséges lesz.
– Ha több lesz az eladott labda, a pontatlan lövés, esetleg a hetes is kimarad, ki cseréli le Éles Józsefet?
– Azt én jobban tudom és érzem, mint aki most kérdezi. Azonnal lejövök, ha így lenne. De Kovács Gyuri, a segítőm is jelezné, hogy Józsi, csere van.
– A nagy kérdés, kell-e, szabad-e kockáztatni ebben a korban, a második vonalban?
– Egy biztos: ebben az osztályban nincs kegyelem, nincs tisztelet. És ez így rendben is van. Lövőként nem lenne szerencsés ütközni nálam húsz-huszonöt évvel fiatalabb, csupa izom ellenfelekkel. De középen még tudnám hasznosítani a rutinomat, technikai képességeimet. Ezért is mondta az edzőtársam, hogy kérjük ki a játékengedélyemet.
– Akkor végül is lesz visszatérés?
– Azt mondják, szükség törvényt bont. Ha valóban eljön ez a pillanat, akkor igyekszem segíteni a csapatomnak. Ehhez már elég lenne az is, ha egyetlen jobbkezesünk is kiesne a játékból. Remélem, nem így lesz!
Kicsit féltem Éles József egészségét, nimbuszát. Nem sörmeccsekről, öregfiúk nosztalgia mérkőzéseiről van szó. A joggal megharcolt korona maradjon csak a megérdemelt helyén. Mert a mai világban nincs tisztelet, elismerés. Vannak akik örülnének, ha leesne onnan…
(veol.hu / Donát Tamás)
