Négyszázötven millióba is kerülhet az új focikapitány!
Érdekes levelezés zajlik nyílt színen Ganczer Gábor, a négy éve Ausztráliában élő labdarúgó szakember, illetve Lantos Gábor, a Magyar Rádió főmunkatársa és Szőllősi György, a Fuskás Ferenc Labdarúgó Akadémia kommunikációs igazgatója között. A téma – mi lehetne más? – a magyar labdarúgás tartós válsága, illetve az, hogy mi lehetne a kivezető út ebből a gödörből?
A jochapress.hu szerény véleménye szerint Ganczer egyáltalán nem véletlenül tántorgott ki az országból és ment el egészen a világ másik végéig, hiszen itthon is „el lehetett volna”. Ganczer azonban – ez ismét csak feltételezés – megunta itt a langyos vízben totyorgást, s bár semmi külső kényszerítő erő nem ösztökélte a váltásra, mégis belevágott. Odakinn pedig négy évnyi edzősködést követően immár a brisbane-i Olympic FC szakmai igazgatója lett!
Ez a titulus önmagában még nem küldött volna padlóra, amit ír, az már inkább elgondolkodtatott. Többek között ezt olvashatjuk tőle: „Érdekes amit írtok. A legőszintébb válasz azonban az, hogy kapitányok vagy A-válogatott labdarúgók semmit sem oldanak meg. U6-U8 egyéni labdás képzés…”, majd hosszan vázolja a magyarhonban eddig még igazán sehol komolyan nem vett ajánlásait.
A sokkoló az egészben az, hogy amit Ganczer leír, arról a honi szakembereknek is minden bizonnyal van némi fogalmuk, csak az átütőerő hiányzik. Mert hogy a mondás szerint „fejétől bűzlik a hal”, s ez az elmúlt évtizedek mindenkori MLSZ vezetésére kisebb-nagyobb mértékben bizonyosan áll is. Soha senki nem akart igazán érdemi változtatásokat, vagy ha a szándék csírájában meg is lett volna, az okos többség hatalmi szóval lesöpörte a korszakváltó ötleteket-javaslatokat…
Sajnos, a helyzet mindenféle protokolláris ígértek ellenére alig változik. A pénz dől a feneketlen kútba, a magyar labdarúgásba, amelynek haszonélvezői vígan nevetnek a markukba. Hogy kedvenc példáimat ismét felmelegítsem, vegyük például elő az egykori debreceni Rudolf Gergelyt, akinek 2014 nyaráig Genovában kellene rúgnia a gólokat. És mi mindent megjárt ez az immár 28 éves játékos?
Ide-oda tologatták, majd 2012. nyarán – feltehetően jobb híján – hazatántorgott és a „szakértő” diósgyőri vezetők havi nyolcmillióért le is szerződtették a meglehetősen leépült focistát. (Ha nem helyes a szám, várom Rudolf módosítását!)
Diósgyőrben végignyilatkozta a szezont („még egy kis türelem, utol kell érnem magamat”, stb…) s végül egy gólt sikerült is lőnie. Nem egy bajnokin, egy egész szezonban! Ám a „beszélőkéje” megint megsegítette, hiszen az átigazolási időszak utolsó estéjén átmentette magát a másik pénzdobáló klub, a Győri ETO állományába, méghozzá három éves szerződéssel. Rúgott is már ott is egy gólt bajnokin, miközben mindjárt vége az őszi szezonnak…, de a jövő még szép lehet. Olvasom, hogy „Rudolf kettőt vágott az NB III-ban” – hát ezzel gondolom, nem vagyok egyedül? –, ami egészen megnyugtató…
Biztosra veszem, Rudolfnak akárhány milliót is adnak (bolond volna, ha nem venné fel!), nem fog lendíteni a magyar labdarúgás tengelyig sárba került szekerén. Mint ahogy a többi „labdaművész” sem. A legutóbbi napok egy másik híre egy másik válogatottról, Torghelle Sándorról szól. A „mi kis vaddisznónk” hét és fél milliós havi „ösztöndíja” ellen ugyan a Videoton hevesen tiltakozott, ám legjobb tudomásom szerint máig sem közölte a valós összeget. Így a magyar labdarúgás híveinek be kell érniük Messi, Ronaldo vagy más sztárok fizetéseinek ismeretével.
Vissza még egy szóra Torghelléhez. A legszomorúbb az, hogy a pénzét messze meg nem szolgált csatárral a Videoton szerződést bontott, úgymond „közös megegyezéssel”, amely megfogalmazásról mindenki tudja, mit takar valójában. És a mi emberünk egy pillanatig sem kell izguljon, mivel – mint közölte – több ajánlata is van. Feltehetően nem havi háromszázért. Torghelle 31 éves, biztosan kibontakozik előbb-utóbb, a magyar foci javára is.
Az MLSZ-t ezek az apróságok nem különösebben izgatják, odafönn – Ganczer (és sokan mások) ajánlásaival szemben igenis a kapitánykérdés megoldásában látják a garanciát az előrelépésre. Természetesen szép számmal vannak jelöltek és önjelöltek. A Videotont szezon közben „csak úgy” cserbenhagyó Paulo Sousa is komolyan képben van. Ám e sorok elkövetőjét még jobban irritálja a 65 éves, svéd csodaedző, Sven-Göran Eriksson személye, akiről az a hír járja, hogy neki nem pénzkérdés egy ilyen megbízatás.
Tessenek jól megkapaszkodni: a svéd úr nem minimálbérért jönne, pedig neki a pénz nem számít. Legutóbbi fizetése állítólag évi másfél millió euró, ami nagyságrendileg 450 millió forintnak fele meg.
Attól tartok, minden intő jel és minden valóban megoldást ígérő választás ellenére az MLSZ megmarad a kapitány kiválasztásánál. És megint kidobnak az ablakon néhányszáz milliót. Elvégre gazdag ország vagyunk…
