Nehézségek ide vagy oda, Földházi Zsófia már célba vette Tokiót

Földházi Zsófia. MTI Fotó: Kovács Tamás

Földházi Zsófia Európa-bajnok öttusázó az olimpiáról, annak keserédes tapasztalatairól, a felkészülés nehézségeiről és a honi öttusa helyzetéről beszélgetett az m4sport.hu munkatársával.

– Az M4 Sport Öttusa magazinjában riporterként tűntél fel. Milyen a mikrofon túloldalán állni?

– Örömmel próbáltam ki a másik oldalt, mikor nem engem kérdeznek, és nem én vagyok a középpontban. Ebben a magazinban most én kérdeztem az embereket szeretett sportomról, az öttusáról. Kíváncsi voltam, hogy az olimpia után mennyivel lett ismertebb ez a sportág, mert korábban azt tapasztaltam, hogy az emberek nem feltétlenül vannak tisztában azzal, hogy melyik öt sportágból tevődik össze az öttusa. Sajnos ez nem változott.

– Ezek szerint Rio után sem örvend olyan népszerűségnek az öttusa, mint azt szeretnéd. Mi lehet ennek az oka? 

– Talán az, hogy sajnos ez az olimpia most nem úgy sikerült, ahogy szerettem, vagy szerettük volna. Többet vártak az emberek és én is többet vártam magamtól. Azonban kevesen tudják, hogy milyen nagyon nehéz a kvalifikációt megcsinálni. Aki kijut, már büszke lehet magára. 

– Milyen tanulságokat vontál le Rióból?

– Azt, hogy én soha többé nem szeretnék ilyen felkészülést végigcsinálni, és csak magamnak szeretnék megfelelni. A sérülésem is annak volt köszönhető, hogy nem voltam elég erős és nem mondtam nemet. Abból tudok erőt meríteni, hogy ez most nem jött össze, és mivel rengeteg munkám van benne, ezért addig megyek, amíg ki nem jön az a teljesítmény, amit várok magamtól.

– Mikor az olimpián leestél a lóról, szívszaggató volt látni, ahogy vesztett helyzetben is markoltad a szárat. Nem eresztetted a lovat. Így vagy most az öttusával is?

– Igen. Nem adom fel. Ki szeretném hozni magamból a maximumot. Márciusban kezdődnek a világkupák és szerencsére minden évben van világ- és Európa-bajnokság is. Azért bízom benne, hogy a vb-t nem teszik be szeptemberre, mert akkor nyaralni is el tudnék menni. A lényeg viszont, hogy az előttem álló egy évet arra szeretném fordítani, hogy kezdjünk egy új felkészülési alapot. Most nem hajt a tatár, lesz négy évem alaposan felkészülni Tokióra. Remélem, hogy ebben mindenki partner lesz, újra jó hangulat uralkodik majd, én pedig mindent meg fogok tenni a siker érdekében.Az olimpia véget ért, már le is csengett.

– Hogy telnek most a napjaid? 

– Két hete kezdtem el újra mozogni, de kellett ez a másfél hónap pihenő, mert a lábam nem volt rendben. Emellett az egyetemre koncentrálok, mert most vagyok utolsó éves turizmus-vendéglátás szakon. Szóval visszaültem az iskolapadba, sport terén pedig most szusszanhatok egyet, mert ebben az évben nincs már versenyünk.

– Mik a célkitűzéseid a jövőt illetően?

– Az újratervezés időszaka zajlik, de az biztos, hogy sokkal stabilabb lábakon szeretnék állni, mellőzve minden kuszaságot. 

– Mit értesz kuszaság alatt?

– Szükséges lesz leülni az öttusa a szövetséggel közösen, feldolgozni a tapasztalatokat, megnézni, hogy miben lehet változtatni, javítani. Ezek alapján meg tudnánk beszélni, hogy milyen irányvonal mentén haladjunk tovább, milyen felkészülési tervet kövessünk annak érdekében, hogy sikeresek legyünk. Az öttusa alapvetően egy egyéni sportág, de a vívásban és a lovaglásban közös felkészülésre lenne szükség. Sőt a fizikai számokban is, hiszen mindenkinek más a testfelépítése, az izomzata és a teljesítőképessége. Éppen ezért jól jönne, ha már az edzéseken versenyhelyzet alakulhatna ki és húzhatnánk egymást, jobb teljesítményre sarkallva ezzel a másikat. Külföldön ez működik, Magyarországon egyelőre még nem. Itthon egyedül készülünk és üldözzük az olyan edzőpartnereket, mint a vívók.

M4 Sport