Németh Angéla sokkal több volt, mint egy bajnok!

Németh Angéla, 440(Fotók: Jochapress.hu)

Bár a puszta hírt már órák óta ismerem, még mindig eluralkodik rajtam a döbbenet: Németh Angéla nincs többé! Így van ez annak ellenére is, hogy sokan tudtuk, Angéla nagyon beteg. Ám arról is jöttek hírek, hogy Ő példás küzdő, meg hogy azért akár még évekig is élhet.

A rideg szavak – amelyekkel tudatta az MTI a megváltoztathatatlant – keményen belemartak a Családon túl a közelebbi hozzátartozókba, barátokba is. Jómagam – bár nem ápoltunk különösebb kapcsolatokat – is a tragédia kárvallottjai közé számítom magamat. Angélával ugyanis több mint negyven éve ismertük és kedveltük egymást, a legkorrektebb keretek között. Mindig volt néhány, igen kedves szava, bármiről is beszélgettünk, ritkán de annál hosszabban.

Egy olyan gesztusban részesültem tőle kezdő újságíróként, amire nem minden olimpiai bajnok lett volna képes, s aminek kapcsán meg nem szűnő hálámat és köszönetemet visszatérően ki is nyilvánítottam felé. Még 1969-ben történt, február közepe táján. A marosvásárhelyi „Új Élet” címet viselt, kéthetenként megjelent képes újságba nyílt lehetőségem írni róla. Nem könnyen, de sikerült elérnem férjét, Ránky Mátyás kitűnő kosárlabdázót, későbbi szaktekintélyt, aki tudatta: Angéla a BEAC kosarasaként Ausztriában játszik, egy napot tölt itthon, majd atlétaként elutazik Splitbe, edzőtáborozásra.

Miközben végigfutnak bennem az emlékképek, felteszem magamban a kérdést: féléves házasként hány fiatal pár áldozott volna a két túra között itthon töltött egyetlen napból másfél órát egy amatőr tollforgatóra? Hát, alighanem az egy kezemen meg lehetne számolni, de talán nem is lenne mind az öt ujjamra szükség? Ők jelentették a ritka kivételt. Türelemmel végigülték a beszélgetést és jó szándékkal be is segítettek, amikor kellett. Az írás végül meg is jelent, a romániai viszonyokra nagyon jellemző módon. A közlés előfeltétele ugyanis az volt, hogy ki kell találni egy „blikkfangos” címet. Sikerült: „Legnagyobb ellenfelem Mihaela Penes – mondja Németh Angéla olimpiai bajnoknő”. Természetesen a cím első része legalább négyszer akkora betűkből lett szedve, mint a második…

Kulcsár, Németh A, Dömötör Z, Kárpáti GyBalról: Kulcsár Gergely, Ránkyné Németh Angéla, Dömötör Zoltán, Kárpáti György

Azóta nagyon sokszor beszélgettünk, személyesen is, telefonon is. Jó kedélyét még akkor sem veszítette el, amikor már régen harcban állt a támadó kórral. Legutóbb februárban, 68. születésnapján hívtam és köszöntöttem fel. Ha nem ismerem az állapotát, tényleg nem jut eszembe, hogy egy súlyos beteggel beszélek.

Szerencsésnek érzem magamat, hogy megismerhettem Németh Angélát, az olimpiai bajnokot! Ám még többre tartom, hogy személyében a végtelenül kedves, igazi emberrel is kapcsolatba kerülhettem. Ezek a kivételes emberek az újságíró pálya extra ajándékai. Ők, aki valóban életre szóló élményt jelentek azoknak, akik erre fogékonyak.

Németh Angéla földi útja véget ért. Küldetését maximálisan beteljesítette, mert ő nem egyszerűen csak olimpiai bajnok volt, hanem EMBER is. Így, csupa nagybetűvel, és ebben semmi túlzás nincsen.

Angi, béke Veled. Nagyon fogsz hiányozni!

This entry was posted in Blog and tagged , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.