Nikolics Nemanja minden várakozást felülmúl a Legiában
Nikolics Nemanja a Videoton színeiben sem volt sikertelen – kétszer is bajnokságot nyert a fehérváriakkal, az utóbbi öt évben mindig a góllövőlista dobogóján végzett –, ám ahogy berobbant az elmúlt őszön a lengyel futballba, az minden képzeletet felülmúl. Ontja a gólokat, s tegnap nemcsak a Legia Warszawa, hanem az egész Extraklasa őszi legjobbjának is megválasztották a szurkolók.
A legeredményesebb európai góllövőnek kijáró díj valaha a magyarok hitbizománya volt, bár eleinte egyszerűen csak összeszámolták a találatokat, nem létezett az Aranycipő. 1910 és 1914 között négyszer Schlosser Imre, 1918-ban és 1919-ben Schaffer Alfréd, 1937-ben Cseh II László, 1939-ben és 1945-ben Zsengellér Gyula volt kontinensünk legsikeresebb gólszerzője, Deák Ferenc 1946-ban, 1947-ben és 1949-ben bizonyult a legeredményesebbnek, Puskás Ferenc 1948-ban, Kocsis Sándor 1952-ben és 1954-ben, Dunai Antal 1967-ben.
Utóbbi óriási pechje, hogy csak a következő, 1967–1968-as idényben alapították meg a hivatalos Aranycipő trófeát. Azt ugyanis még egyszer sem sikerült elnyernie magyar labdarúgónak, de talán most… Nikolics Nemanja, a Legia Warszawa 28 éves centere 33 pontjával a második a 36 pontos Pierre-Emerick Aubameyang (Borussia Dortmund) mögött.
Már most is vezethetne, ha nem lenne ez a – sokak szerint – igazságtalan rendszer. A topligákban – így a Bundesligában – szerzett gólok kétszeres szorzóval esnek latba, míg a lengyel Extraklasa góljai csak másfelessel. Így hiába tart Nikolics 22-nél a gaboni csatár 18-ával szemben, mégis Aubameyang áll az élen.
„Érdekes, hogy a lengyel listát csak 21 találattal vezetem, mert a Piast Gliwicének rúgott gólomat öngólnak minősítették, Európában azonban a 22-es számot fogadják el. Nincs jelentősége, de ha elnyerném az Aranycipőt, nem fogok reklamálni, hogy az egyik találatom érvénytelen…” – jegyezte meg „Niko”, amikor felhívtuk szülővárosában, a Tisza menti Zentán, ahol év végi vakációját töltötte családjával.
Nikolics az ősszel annyi gólt szerzett a Legiában, mint legutóbb a Videotonban egy egész szezonban, amikor 21 találattal lett magyar gólkirály. Vajon mi lehet ennek az oka?
„Tartottam tőle, hogy nehezen megy a beilleszkedés, de szerencsére már az első bajnokin, július 19-én kétszer betaláltam a Slask Wroclaw ellen, s azonnal nyert ügyem lett a szurkolóknál és az edzőnknél, Sztanyiszlav Csercseszovnál. Hasonló rendszerben játszunk, mint Fehérváron, többnyire én vagyok az egyetlen csatár, de olykor kétékes felállást is alkalmazunk. Úgy érzem, most kezdem elérni a csúcsformámat, az utóbbi öt évemben a Videotonnál folyamatosan fejlődtem, s tavasszal folytatni akarom ezt a jó sorozatot. Itt, a pillanatnyilag második helyen álló Legiánál – amelynek egész Lengyelországban a legnépesebb a szurkolótábora – mindig a bajnoki cím a cél, ahogy a Videotonnál is így volt. Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy életem legjobb döntése volt, amikor a Legiához igazoltam.”
Persze nemcsak az Aranycipő és az Extraklasa aranyérme lebeg Nikolics szeme előtt, hanem a nyári, franciaországi Európa-bajnokság is.
„Az a lényeg, hogy kijutottunk, nem szabad túlpörögni, szép nyugodtan kell készülnünk az Eb-re. Azt itt, Varsóban is érzem, hogy az Eb-kvalifikáció megnövelte a magyar futball ázsióját. Fontos, hogy a kerettagok minél több játékperchez jussanak a klubcsapatukban, én is ezen vagyok. Bár az őszi teljesítményem, a 21-22 gólom – ahogy számoljuk –, s a most kiérdemelt díjak azt jelzik, nem nagyon kell aggódnom a helyem miatt a Legiában…”
(magyaridok.hu / Ch. Gáll András)
