Nincsenek egy súlycsoportban, a Szeged legfeljebb szépíthet!

 

FÈrfi kÈzilabda NB I - MKB VeszprÈm-Pick SzegedA csaknem mindig ebben a párosításban lezajló férfi kézilabda döntő idén is a Veszprém és a Szeged részvételével kezdődött és az első 60 perc a papírforma eredményt hozta. Mindenféle kockázat nélkül kijelenthető: a két legjobb honi kézilabdás együttes nincs egy súlycsoportban.

Természetesen a BL-negyeddöntőben vitatható körülmények között – de a saját gyengeségei miatt is! – kiesett MKB-nek óriási szurkolótábora van, viszont a „gyengébbnek”, a szegedieknek is rengetegen szorítottak. Sokan éppen azért, mert hátha éppen most történik meg a csoda, s Dávid legyőzi Góliátot. Nos, ilyen csoda egyszer-egyszer már előfordult, de a távolság – úgy tűnik – mindinkább nő a két profi klub legjobbjai között. Az „Építők” a korábbiakat is jócskán meghaladó volumenű bevásárlásai révén a legnagyobb nyugati riválisoknak is egyenlő ellenfele tudott lenni, míg a Szegedtől az is komoly részsikernek számít, hogy a BL-csoportban úgy szerepelt, ahogy.

A veszprémi aréna ötezres nézőserege tehát nagy valószínűséggel akár előre is ihatott volna a medve bőrére – legalábbis ami a hazai pályán esedékes első felvonást illeti. A játék érdekesen alakult, hiszen bár végig a Veszprém irányított és vezetett is, a Szegednek arra azért volt ereje, hogy ötgólos hátrányról egyenlítsen. Igaz, néhány másodperccel a félidei sípszó előtt megint vezetéshez jutott a hazai együttes.

A 16-15-nél bekövetkezett térfélcsere szünetében igen rövidre sikeredett értékelést hallhattunk Mocsai Lajos szövetségi kapitánytól, aki elfelejtett beköszönni a nézőknek, pedig egy tanár-embernél ez többszörös alapkövetelmény (kellene legyen). Más kérdés, hogy ha egy nemzetközi szaktekintélyre csak ennyi ideje van a tévéstábnak, akkor Mocsaira ne jusson kevesebb idő, mint Görbicz Anita boldog vőlegényére, a kézilabdához azért mégsem annyira értő Vincze Ottóra…Akkor inkább egyáltalán ne kérdezzék meg a kapitányt…

Visszatérve a második félidőre, látszólag egyetlen momentumon is elcsúszhatott a meccs. 17-16-nál ugyanis Buday Dániel nem tudott egyenlíteni, az ellenakció sikeres volt, majd 21-16-ig kellett várni a következő szegedi találatra, amely 36:40-kor esett. Akik ismerik a valós erőviszonyokat, ekkor már „fix egyesre” fogadhatták volna az MKB nagyarányú sikerét, hiszen ekkor már minden mellettük szólt.

Bár a végkifejletet már nem befolyásolta, de a bírók, a Kékes-testvérek még a gyengét nyomták meg azzal is, hogy a veszprémi jobbszélső, Gulyás kettős indulásból szerzett gólját is megadták (25-19). A 47. percre teljesen alárendelt helyzetbe került a Szeged (29-19), ezért is érthetetlen volt a Veszprém egyik erős emberének, Sulicnak kétkezes taglózása, amelynek Balogh esett áldozatul, s amely „produkció” simán és egyértelműen végleges kiállítást érdemelt volna.

Sulicról (a már megszokott?) durvaságaitól függetlenül el kell mondani, hogy a Szeged ellen rendkívül jól hozta magát helyzetbe, miként korábbi önmagához képest ma Terzic is igen hatékonyan játszott támadásban is. A távozó – és még sokszor hiányozni fogó! – Császár (az olimpia legjobban teljesítő magyar játékosa!) csak annak köszönhette a játéklehetőséget, hogy Chema az elején megsérült. Nagy elegánsan használta ki a védelemben adódó folyosókat, vagy jól hozta helyzetbe társait, s a védekezésben is nagy részt vállalt. A végére „felejtett” Fazekasról pedig csak felsőfokon lehet és kell is beszélni! Jókora része van a kialakult különbségben, hiszen jóval többet nyújtott, mint a túloldal ugyancsak válogatott hálóőrei. A helyére beállt, 1995-ös születésű Borbély Ádám pedig szívmelengetően mutatkozott be: három védést követően csak a rutinos svéd, Larholm vette be kétszer a kapuját.

Ne feledkezzünk meg a szerényebb játékosállománnyal is példásan küzdő szegediekről sem, akiknél elsősorban Sulc góljai hiányoztak.  Védekezésben pedig a csupa szív és mindig megbízható Vadkerti jelenléte komoly plusz erő lehetett volna. A Szegedet elsősorban szélsői tartották (ameddig tudták) lendületben, elsősorban a fiatal, montenegrói Lasica érdemel kiemelést közülük. A szépreményű balkezes bombázó, Ancsin is csak az első félidőben tudott igazán hasznára lenni csapatának.

A keddi második meccs a mai, nyomasztó veszprémi fölény ellenére sem tekinthető lefutottnak, mivel a szegediek hazai pályán legtöbbször erőn felül teljesítenek. Külön motivációt jelenthet számukra, hogy sikeres mesterüknek, Skaliczky Lászlónak ez az utolsó, otthoni meccse. Ezért mindent összevetve 2-1-es veszprémi sikerre voksolok, ami újabb címvédéssel egyenértékű végeredmény lehet.

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterPrint this page
This entry was posted in Blog and tagged , , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.