Novotny Zoltán: 80 év, 13 olimpia, 27 magyar aranyérem

Harmadéves magyar-történelem szakos egyetemistaként támadt az a gondolata, hogy rádióriporter lesz. A ma nyolcvan éves Novotny Zoltán a 2016-os, riói játékokkal bezárólag tizenhárom olimpiáról tudósított, amelyek során huszonhét magyar aranyérem megszületéséről közvetíthetett.

Novotny Zoltán. Fotó: JochaPress

– Kérvényt adtam be, amelynek elfogadását követően fél évvel már az egyenes közvetítések légkörébe is belekóstolhattam. 1963 januárjában a végzős hallgatók között bemondó utánpótlást kereső Magyar Rádió meghallgatásán tizenhatból kettőnket vettek fel. Így lettem bemondó, miközben a sportrovatnál továbbra is foglalkoztattak. Szerencsémre éppen akkor kezdődtek a körkapcsolásos közvetítések, így könnyebben szóhoz jutottam.

– 1967-ben végleg a sportrovat munkatársa lett.

– Igen és hamarosan nemzetközi labdarúgó mérkőzést, a Slavia Prága-MTK találkozót közvetíthettem. Érdekesség, hogy egyik elődöm, Gulyás Gyula és a világhírű cseh riporter, Jozef Laufer is Slavia-MTK labdarúgó mérkőzésen debütált.

– Több mint félévszázados pályafutása kapcsán óhatatlan a kérdés: mely sportágak állnak igazán közel Önhöz?

– A labdarúgást már gyermekként is kedveltem, szurkolóként mind a mai napig megtartottam. A sorban a kosárlabda következik, amelyet 43 éves koromig aktívan gyakoroltam. A tenisz is szívügyem, hiszen mindmáig játszogatok. A birkózás és a súlyemelés pedig azért lett a kedvencem, mert annak idején ezt a két sportágat azzal bízták rám, hogy egy kicsit mélyebben ássam bele magamat a sportágak ismereteibe.

– Bizonyára vannak kedvencei is a sportolók között.

– Először Balczó Andrást, Papp Lacit és Puskás Öcsit említeném, bár közülük csak Balczót közvetíthettem. Puskás edzéseire egészen 1956-ig rendszeresen jártam, személyesen viszont csak az 1981-ben volt hazalátogatásakor ismerkedtünk meg. Papp Lacit, mint profit nem ismerhettem, szövetségi kapitányként viszont igen jó kapcsolatba kerültünk. Albert Flóriánt és Gyarmati Andreát is ide kell sorolnom.

Novotny Zoltán sportriporter társasházi lakásának kertjében, miután 80. születésnapja alkalmából Novotny 80 feliratú pólót kapott Papp Dánieltől, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap vezérigazgatójától. Fotó: MTI/Máthé Zoltán

– A kiemelt sportágaival kapcsolatosan kérem, jelöljön meg néhány markáns egyéniséget is.

– A zseniális Flórival civilben is sokat beszélgettem, de mégis Fazekas Lászlót említem. Ugyanígy vagyok a kosárlabdázással is, ahol Greminger Jánossal játékosként, sportvezetőként és teniszpartnerként is igen szoros kapcsolatban voltam, de mellette kiemelném Bánhegyi Lászlót is, aki a szoros eredményt hozott mérkőzések utolsó másodperceiben nagyon sokszor dobott győzelmet érő kosarakat. Teniszben Gulyás István és Taróczy Balázs áll a listám élén, birkózásban pedig a rendkívül nagyra tartott Kozma István eredményei lenyűgözőek. Ráadásul egymás ellen is kosaraztunk, mégis Komáromi Tibort „szólítanám”. Súlyemelésben Földi Imre az abszolút első, de nekem Szanyi Andor kockáztató versenyzése imponált igazán.

– Érdekes, ahogyan megoszlottak az Ön által közvetített magyar olimpiai győzelmek.

– Az 5-10. olimpiáimon főnökként mindössze hat aranyérmes tudósítás jutott nekem, míg kezdő éveimben, az első négy játékon tízszer kürtölhettem világgá magyar sikereket. Az utolsó három alkalommal – immár első fokon nyugdíjasként – tizenegy első helyet jelenthettem a szurkolók millióinak.

– Lesz 2021-ben tizennegyedik olimpiai részvétele?

– Már Rio de Janeiro után elhatároztam, hogy befejezem, mert nem akarom túlhúzni a húrokat. Egyre nehezebbek a munkavégzés feltételei, meg én is csak emberből vagyok és nyolcvan éves. Így – ha megérem – végre egyszer fotelből fogom végignézni az ötkarikás vetélkedéseket.

– Mit szól a játékok elhalasztásához?

– Amennyiben előveszik és követik a klasszikus hagyományokat, akkor most végleg törölték volna a 2020-as olimpiát. Ma már azonban más érdekek dominálnak és így örülhetünk a törlés helyett halasztást hozott döntésnek. Lesznek olyan sportágak, amelyek magyar képviselői jobban, mások rosszabbul járnak a késleltetéssel, majd meglátjuk. Ami engem, illet, örülök, hogy végéhez közeledik a karantén, akár már csütörtökön is mehetnék teniszezni. Én azonban óvatos vagyok és egy kicsit még kivárok…

(jochapress / Jocha Károly)