Olimpiai értékelés és vitafórum a Sportok Házában
Schmitt Pál egyben irányt is mutatott (Fotók: JochaPress.hu)
A fenti címmel hirdette meg a nagy érdeklődésre számot tartott fórumát a Magyar Edzők Társasága. A Sportok Házában a vitaindítót Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) tiszteletbeli elnöke tartotta.
Az előadó hangsúlyozta:
„a siker garanciája az edző, az aranytojó tyúk. Az edzőkre sokkal jobban kellene vigyázni, szemben a bevett gyakorlattal, mely szerint az edzőket könnyen le lehet tolni, el lehet marasztalni, vagy éppen el hetet küldeni őket. Pedig az edzőket minden körülmények között meg kell védeni. Ezt előrebocsátva azokhoz csatlakozom, akik sikeresnek minősítik a riói olimpiát. Elsősorban azért, mert 21 sportágban kvalifikálták magukat versenyzőink. Ezzel akár létszámarányosan, akár GDP-arányosan számolunk, túlteljesítettünk. Ez a 21 sportágbeli kvalifikáció igenis bizonyítja a magyar sport erejét. A kvalifikáció hihetetlen erőfeszítést követel. Példaként felhoznám, hogy a női magasugrásban 193 centiméter a kvalifikációs szint. Más példa: cselgáncsban folyamatosan az első húsz között kell lenni a kijutáshoz. Ezért mind a 21 sportág összes edzője előtt megemelem a kalapomat.”
Kulcsár Győző 68 évesen beült az iskolapadba
„Minden edző köteles a tudományt igénybe venni” –folytatta Schmitt Pál. „A mi időnkben leginkább csak legyintettünk, ha egy pszichológus vagy dietetikus megjelent. A barátom, a 76 éves Kulcsár Győző elfogadta, hogy jöjjön a Szász Emese mellé egy kondícióedző, hogy jöjjön egy pszichiáter, hogy az orvos segítsen abban, hogy a plusz súlyát leadhassa, az erő és a gyorsaság károsodása nélkül. Amikor Győző 68 éves volt, beült a TF-en az iskolapadba, mert belátta, hogy ki van szolgáltatva a tudományoknak. Más. Azt is fontosnak tartom, hogy az idősebb és fiatalabb edzők ne méregessék egymást, hanem jussanak egy egészséges középútra az együttműködés során. Itt van például a jelenlévő Fábiánné Rozsnyói Katalin, aki évtizedekkel előbb megalapozta a női kajakozók sikereit. Aki felett nem járt el az idő, aki ma is tudományos alapossággal készíti fel versenyzőit. Én is megkaptam, hogy lerágott csont vagyok, akire a fiatalabbak már csak legyintenek. Szerintem egymás megbecsülésén túl fontos kimondani, hogy a tudományt egyik fél sem nélkülözheti. Például Merkely Béla professzor azt nyilatkozta, hogy az egyik legfontosabb probléma a hatórás időeltolódás, az átállás. Nem tudom, hány edző foglalkozott ezzel, hogy ez is egy tudományos kérdés. A mai élvonalbeli sportolók a teljesítőképesség felső határán dolgoznak, ezért különös odafigyelésre van szükségük. Ezekhez a feladatokhoz már kel a tudomány és kell a csapatmunka is. Ezért a bonyolult, sok ismeretlenes munkáért még egyszer gratuláció minden edzőnek és minden versenyzőnek, akik ezt képesek voltak elvégezni.”
Fábiánné Rozsnyói Katalin október 19-én tart előadást
Ezután Schmitt pál a magyar edző – külföldi edző témára tért át.
„A mi időnkben kirajzottak a magyar edzők. Mexikóváros idején például 21 országban dolgozott magyar szakember. Mostanra megfordult a trend. A csapatsportágakban sok helyütt elégedetlenek a hazai edzőkkel, s helyettük külföldieket foglalkoztatnak. Az egyéni sportokban viszont legtöbben elhiszik, hogy a magyar edző jó. Másoknál most egy edzőváltási hullámot érzékelek, például a kajakozóknál, ahol Janics Natasa kezdte ezt, ma mások folytatják. Nem mondok neveket, de említhetném a háromszoros bajnoknőt, aki maga választja ki az edzőjét, függetlenül az úszószövetségtől, a Magyar Edzők Társaságától. Említhetném az ezüstérmes úszót, vagy az aranyérmes kardvívót, aki azt az edzőt cserélte le, akivel előbb olimpiai bajnokságot nyert. Kinél mi a bizalom alapja, ezt kutatni, ez megér egy misét. Ami biztos: akár egyént, akár közösséget készít fel valaki, a mai kor edzőjének mindenképpen csapatban kell dolgoznia. Erre a csapatmunkára jó példa a Forma1-ben egy kerékcsere, amikor három másodperc alatt tizenheten dolgoznak a közös célért, ahol mindenkinek megvan a maga feladata. Mocsai Lajos nyilatkozta valahol, hogy az improvizatív, pragmatikus edzők ideje lejárt. Csak a tudományos alaposságra épülő csapatmunkával lehet komoly sikereket elérni. A nagy mágusok ideje végérvényesen lejárt.”
Mocsai Lajos a csapatmunka elkötelezett híve
Ezután az elnök szembeállított néhány sportágat az ígéreteivel és a teljesítményével.
„Birkózás 18 pont, elért négyet, judó tizenhárommal szemben kettő. Öttusa 14 és semmi, pedig ez a pontszám két arany lett volna. Sportlövészet 10 ponttal szemben kettő, és folytathatnám. Az úszást – mint aranytojó tyúkot – tényleg nem szabad bántani, mivel ők ígértek 30 pontot, s lett belőle 43! A kajakozók is feliratkoztak, azután ki tudja, miért, de a férfi szakág összeomlott. Ez már szakedzői kérdés. A tervezést is tudományosan kell megalapozni. Aki nem ismeri a nemzetközi erőviszonyokat, nem ismeri kellően a saját versenyzőjét sem, Maradnak az ígérgetések, amelyek alapján azután kialakul a 16 kiemelt sportág egyéni finanszírozási rendszere. Nulla pontot persze senki nem ígér, hiszen akkor azt mondanák neki, maradjon itthon. Így viszont ígér jó sokat, majd megkapja a hatalmas pénzt és vörös szőnyeget gurítanak elé, elvégre beígért mondjuk 14 pontot. Ezen feltétlenül változtatni kell, hiszen ez gazdasági kérdés is, és felelősség kérdése is. És ki vállaljon felelősséget a gyerekéért, ha nem az edző? Ne legyünk szívbajosak kimondani! Én kimondom: 2013 és 2016 között a magyar sportba 24 milliárd forint zúdult be. Ennyit életében nem látott a magyar sport. Ennek a finanszírozásnak lesz gyümölcse, várjuk meg! Három év alatt nem lehet csodát csinálni. Az összes olimpiai részvevőnk 80 százaléka már Londonban is ott volt. Akik vannak versenyzőink, becsüljük meg őket, mert nagyon nehéz újakat kinevelni.”
„Végül megismétlem mondandóm legfontosabb tételét: arccal az edzők felé! Az edző a siker letéteményese. Az edzőt képeznünk kell, tovább kell képeznünk őket, anyagilag meg kell becsülnünk és példaképül kell állítanunk őket a versenyzők elé. Ez nagyon szép és felelősségteljes feladat. Ehhez kívánok sok sikert!”
Szabó Bence, a MOB főtitkára és Molnár Zoltán, a Magyar Edzők Társasága elnöke
A vitaindítót követően előbb Szabó Bence, a MOB főtitkára kért szót. Ő inkább csak felvezette kollégájának, Fábián Lászlónak az elemzését. A főtitkár a tamáskodóknak csak annyit mondott, hogy most mindenki nőuralomról beszél, meg micsoda dolog az, hogy az aranyérmeket egy kivétellel csak nők szállították. Saját, ellenkező előjelű példáját hozta fel. 1988-ban, Szöulban ugyanis senkit nem érdekelt, hogy ott a férfiak arattak, s közöttük a 14 éves Egerszegi Krisztina képviselte a gyengébb nemet…Szabó Bence azt is megjegyezte, hogy a környező, kisebb országokat, így például Horvátországot is megelőztük Rióban.
Fábián László grafikonok sokaságát vonultatta fel
A részletekkel a MOB szakmai igazgatója, az olimpiai bajnok Fábián László szolgált. Egymást követték a statisztikák, a grafikonok, amelyeknek legfőbb közös tulajdonságuk az volt, hogy olimpiai ciklusokon keresztül követve azokat, mindegyik lefelé tartott.
Fábián László hangsúlyozta, hogy a végleges értékelés még nem készülhetett el, hiszen az egyes szakszövetségek szeptember 30-ig kaptak határidőt saját elemzésük leadására, de eddig ezzel még számos sportág vezetői nem készültek el. A MOB csak ezek ismeretében állíthatja majd össze a végleges megállapítások szövegét.
A Testnevelési Egyetem rektora, Mocsai Lajos rövidnek jelzett, alig negyedórás felszólalásában különös hangsúlyt adott a tudományos alapossággal végzendő edzői csapatmunka elengedhetetlen voltának. Saját sportágából, a kézilabdából is hozott anomáliákat. Elsősorban persze a nagy klubok háza tájáról, akikkel a szövetség nagyon nehezen talál közös nevezőt. Az egyszemélyi vezetés és felelősség témáját is komoly átgondolásra ajánlotta. Amint mondta, az nem lehet, hogy van egy szövetségben egy szakmai igazgató, aki szeretne valamit érdemben közölni például a szövetségi kapitánnyal, aki ezt kerek-perec elháríthatja azzal, hogy „én vagyok a kapitány, te pedig foglalkozz pl. a fiatalokkal”. Mocsai Lajos azt is jelezte: nagyon ráférne egy kis erősítés a sportdiplomáciánkra, mert hogy ezen a téren kimondottan rosszul állunk. Amennyiben például van képviseletünk a Nemzetközi Birkózó Szövetség (FILA) vezérkarában, úgy aligha teszik meg azt Lőrincz Viktorral, amit így simán elintézhettek.
Kovács Tamás sokkal finomabb hangot ütött meg, mint máskor
Bár forradalmi újdonságokat nem mondtak, érdekes volt a világbajnok, olimpiai bronzérmes kardvívó, a MOB korábbi szakmai igazgatójának, Kovács Tamásnak és a MOB immár nyugdíjas főmunkatársának, Medvegy Ivánnak az elemzéseit nyomon követni. Kettejük elemzésében közös volt a szándék: finoman jelezni a kritikus pontok meglétét és sejtetni a megoldásokat.
Orendi Mihály fiatalos lelkesedéssel várja a folytatást
A A szép számú hallgatóság soraiban ott ült többek között a háromszoros olimpiai bajnok Storcz Botond, a legeredményesebb magyar kajakedző, Fábiánné Rozsnyói Katalin, a világbajnok, olimpiai bronzérmes úszó, jelenlegi szövetségi kapitány, dr. Hargitay András és Orendi Mihály mesteredző, a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség ügyvezető igazgatója is. Orendi gyakoribb szakmai konferenciák rendezését sürgette.
