Olimpuszi pajtások – Novák Miklós interjúja

Shares
sakk_Adorján, 440, Pörneczi Bálint

Adorján András (Fotó: Köpeczi Bálint)

A csatolt interjú éppen 10 éve jelent meg a Magyar Nemzetben. Én nem vagyok az az ember, aki feltétlenül a saját igazát akarja bizonyítani. Sőt! Épp ez esetben nagyon örültem volna, ha volt tanítványom, Lékó Péter rám cáfol. Volt rá tíz éve.  De nem tette. Már nincs benne a FIDE Élő-lista első 50-ében sem. (Adorján András)

– Tagadhatatlan, Lékó – különösen külföldön – nem szerzett híveket magának az olyan versenyeken, amikor döntetlent döntetlenre halmozott. Mégis, nem túlzó ez a bírálat? Hiszen akadtak olyan tornák, amelyeken briliánsan sakkozott. Mint például 2002-ben Dortmundban, a világbajnokjelöltek versenyén, amikor Adamset, Sirovot és Topalovot látványos játszmavezetéssel győzte le; volt olyan sorozata a viadalon, amikor hét partiból hat és fél pontot szerzett.

sakk_Lékó Péter, 434x, 13 évesEbben a korban kezdődött Adorján András és Lékó Péter együttműködése (Fotó: JochaPress.hu)

 – Ezért van értelme annak, hogy ilyen hosszasan beszélgetünk róla, Amit eddig elmondtam, az csak az igazság egyik fele. Tizenhárom éves volt, amikor először ültem össze vele. Már az első közös elemzés alkalmával lenyűgözött. Bátran ki merem jelenteni: Kaszparov óta nem találkoztam hozzá fogható tehetséggel. Kortársaival szemben óriási előnye továbbá, hogy nem csak a Fritz 9.0-s verziójával képes dolgozni. A sakk területén nagyon iskolázott, kulturált, a fejében van a teljes sakktörténelem. Rendkívül szorgalmas, ideális sportbeli erényekkel. Éppen ezért érthetetlen a számomra, miért nem játszik nyílt sisakkal. Úgy kellene sakkoznia, hogy ne a veszélyeket mérlegelje: mi lesz, ha netán kikap, hány Élő-pontot veszíthet, meghívják-e a következő szuper versenyekre. Csakis a célt kellene maga előtt látnia. Az indián mondás szerint, ha el akarsz találni valamit, célozz gondosan, és ne gondolj semmi másra. Lékó Péter zseniális, de behúzott kézifékkel ezt nem tudja érvényesíteni. Az, hogy sokat tud, de keveset mer, nem egyszerűen mulasztás: bűn. Sőt! Valóságos hiba…

Ön szerint mit kellene tennie?

– Péter is azt a hamis tételt fogadja el újra, hogy ha a fehér akarja, mindig simán hozhatja a döntetlent, illetve leginkább világossal lehet nyerni. Ez nem igaz, és önmagában felére csökkenti az eldönteni kívánt partik arányát. Hát még, ha fehérrel sem akar mindig győzni az ember! Pedig a sakkban nincsenek előre leosztott szerepek, miszerint az egyik fél támad, a másik meg csak védekezhet. Az akcióra felelő reakció az ellentámadást is jelentheti. Arról nem is szólva, hogy a „megtámadott” fél, aki a sötét színnel játszik, több lehetőség közül választhat, mint a világos, már a kezdet kezdetén. A méltán ritka változatokat nem számítva a fehér e4-gyel vagy d4-gyel nyithat. Feketének 1.e4-re például nyolc, nagyjából egyenértékű folytatása létezik. Ez az általam kidolgozott tézis, a Black is OK! egyik alappillére. Amelyet Peti – több remek partija igazolja – egy időben kiválóan, szellemét nagyszerűen átérezve alkalmazott. Topalov, Kramnyik és mások tudnának erről beszélni. Ha nem is nagyon szívesen… Konkrét változatokhoz is jutott általam, de nem ez volt a lényeg. Én a teória filozófiáját, lélektani hátterét igyekeztem neki átadni. Ha egyszer valakit átitat a harci szellem, törvényszerűen megtalálja a konkrét fegyvert is a győzelemhez. Pláne az ő fölényes szakmai tudásával. Nem állítom, hogy mindent egy csapásra megváltoztatna, ha sötéttel is törekedne a sikerre, a harci kedve erősödésének viszont mindenképpen használna. S ez lenne a legfontosabb.

Ha Lékó ismét keresné az együttműködés lehetőségét Önnel, mit válaszolna?

Fotó: Jochapress.hu

Lékó Péter ma 38. évében jár (Fotó: Jochapress.hu)

– Először is tisztázzuk az elválásunk körülményeit! A közvélemény nyilván azt hiszi, hogy ő szakított velem. Ez nem egészen így történt, épp fordítva. Engem nagyon megviselt, hogy presztízs okokból nem vállalta a játékot a válogatottban az 1998-as olimpián. Ilyet az én tanítványom egyszerűen nem csinál. Ha mégis, nem a tanítványom. Rögtön ugyan nem váltak el az útjaink, kitöltöttem az obsitot az év végéig, az 1999. évi linaresi versenyre készüléséhez még segítséget nyújtottam. De új szezont nem kezdtünk. Nem a pénzért dolgoztam vele, de ami járt, azt természetesen eltettem. Számomra sokkal fontosabb volt az a szellemi pezsgés, amelybe együttműködésünknek köszönhetően ismét bekerültem. Nem tagadom, az alkotói önérzetemnek nagyon jólesett, hogy ha valamit kitaláltam, azt Péter játszmáin keresztül a világon mindenki megismerte. Ez nem azt jelenti, hogy magamnak követelem a sikereit. Együtt elemeztünk, a partikat ő játszotta, ő nyerte meg, ő emelkedett a legjobb sakkozók sorába. De arra azért én is büszke lehetek, hogy Linaresben Kaszparov egy, a nyolcadik lépésben szült újításomon negyven percet gondolkodott. A parti végül remi lett. Majd az elemzésnél a kérdéses helyre érve Garri fölnézett, és megkérdezte: „Adorján?”

Ám abba a szerepkörbe nem kívántam belekényszerülni, hogy minden erkölcsi, érzelmi összetartozás nélkül csupán változatokat gyártsak Péter számára. Amikor kezdett kihűlni a kapcsolatunk, tudtam, hogy előbb vagy utóbb elkerülhetetlen a szakítás. Meghasonlottam és utálni kezdtem magam. Ha a gyerek játszott, nem volt rossz eredmény: ha győz, jó, mert jó, ha meg fejre áll, legalább lesz egy kis csend. Nem mehetett ez így tovább! Lékónál nagyobb sakkozótól, Garri Kaszparovtól is eljöttem hasonló okokból. Mi lenne, ha újra megkeresne? Nem tartom valószínűnek, hogy így tesz. Ha mégis, nem zárkóznék el eleve előle. Kérdés, nyolc év elteltével mire mennénk egymással? A környezete most nyilván sokkal nyugodtabb, mint amilyen annak idején volt. Felnőttként talán már ő is másként értékel bizonyos kérdéseket. Például hogy mi az, amivel a hazának az ember tartozik. Bár Szeged díszpolgáraként, sajnos, 2006-ban is cserbenhagyta a nemzeti válogatottat. Próbának kellene alávetni magunkat, mint hajdanán, tudunk-e közösen dolgozni. A pénz számomra szinte aggasztóan érdektelen. Akkor jöttem el tőle, amikor megérkeztek a német „gázosok” a kemény márkáikkal. Abban az évben százötvenezer forintot kerestem.

Ha Lékó edzőjeként nem is, más területen miért nem vállal feladatot a magyar sakkozásban?

– A méltó feladat ma is vonz, mint mindig is azelőtt. Ám a felejtés, amellyel a magyar sakktársadalom hosszú évek óta megtisztel, olyan mély, hogy már kihasználni sem akarnak… Könyveim angolul jelennek meg, nyugaton tanulnak belőlük. Az ám, hazám!

sakk_Adorján András könyve borítója, 440

A mellőzöttséget büszkén vagy keserűen viseli?

– Hadd válaszoljak a Hogylétemről című versemmel: „Az igaz művész sorsa tükör, hű / Ő maga hangszer, mondjuk hárfa / Hogyan is lenne különbül / Mint pusztuló nemzete, hazája.” Régi vers ez, 1995-ben íródott. Elég baj, hogy ma is aktuális.