Omeyer is kevés volt – megszolgált a Vardar végső sikere
Ismét befejeződött egy hosszú menetelés. Eldőlt, ki a legjobb a férfi kézilabdázó Bajnokok Ligájában. A legjobb négy közé először bejutott Vardar Szkopje meg sem állt a végső győzelemig. Gyorsan szögezzük le: megérdemelt a szkopjeiek sikere!
Ha sorba vesszük a történéseket, akkor előbb a Veszprém szombati mérkőzését kell górcső alá vennünk. A rendkívül ambiciózus és jól koncentráló veszprémiek ugyan előzőleg arról beszéltek, hogy nem ők az első számú esélyesek, de mindenki tudta, hogy a valódi cél az első hely megszerzése. Az is tény, hogy a Veszprémnek erre meg is volt a reális esélye. A Paris SG világsztárokkal „megpakolt” legénysége ugyan jobb nevekből áll, ha az egyes posztokon szereplőket összehasonlítjuk, de csapatmunka dolgában, összeszokottságban mindenképpen a magyar együttes felé billen a mérleg nyelve.
Ez a megállapítás igazolást nyert a szombati elődöntő során is. Marguc, Nagy László, Palmarsson és Lékai is kiemelkedő produkcióval szolgálta csapatát, de Ugaldét is ide kell sorolni. A kapuban pedig Mikler Roland is hozta a tőle megszokott jó átlagot. A 60 perc során majdnem végig a Veszprém vezetgetett, olykor több góllal is és mégsem sikerült. A francia sztárok alakításait, nagy átlövés góljaikat is említhetjük, a fő okot viszont nem a mezőnyben kellett keresnünk, hanem a kapuban. A PSG immár hosszú hónapok óta bizonytalanul és feltűnően szerény átlaggal védő hálóőre, Omeyer ugyanis legszebb napjaira emlékeztetően védett. Ha valakit meg kell nevezni az első számú „bűnbaknak”, hát a jochapress.hu mindenképpen rá voksolna.
A minimális vereség a döntőről való lemaradást eredményezte, így legalább annak örülhetünk, hogy a Telekom Veszprém a korábbi években legtöbbször győztes Barcelonát úgy iskolázta le, ahogy kell. Az sem csökkenti a Xavier Sabaté által most utoljára vezényelt gárda sikerét, hogy a Barcelona teljesen széteső ellenfél benyomását keltette. Sem védekezésben, sem támadásban nem lehetett semmiféle következetességet, összeszokottságot felfedezni a katalánoknál, akik – ha nem erősödnek csapatjátékban – jövőre már a legjobb négy közé sem jutnak be.
A Veszprém viszont szárnyalt, s a szoros első félidőt követően a második játékrészben állva hagyta ellenfelét és simán szerezte meg a 3. helyet. A nagy kérdés most már az, hogy az új szakvezető, Ljubomir Vranjes kiket tart meg a jelenlegi játékosállományból és kiket tesz szabadlistára? Illetve végül hogy áll majd össze az „új” Veszprém, amely – meggyőződésem – a 2017/18-as évadban is a BL-trófea megszerzését tűzi ki maga elé elérendő célként.
Ami pedig a döntőt illeti, a Vardar szinte mindig lépéselőnyben volt, a PSG erejét a folyamatos felzárkózási kényszer elvitte. Nikola Karabatic ugyan fontos gólokat lőtt, de önző volt és számos labdát rossz helyre passzolt. Feltűnő volt, hogy két, klasszis szélsőjüket, Abalót és Gensheimert alig használták, mindent a középső négyes akart megoldani. Gensheimer ráadásul az utolsó másodpercekben súlyos hibát is vétett, ami a hosszabbítás lehetőségének elvesztésével is járt.
A Vardar dicséretére legyen mondva, az első perctől kezdve végig rendkívüli ambícióval küzdött. Cindric óriási munkát végzett, a Bundesligából a Szkopjéhez igazoló Borozan pedig hatalmas lövéseiből esett góljaival ugyancsak főszerepet vállalt a végső siker elérésében. Dibirov labdaszerzései élményszámba mentek. A csapat azt is elbírta, hogy Sterbik egy árnyalattal alulmaradt az Omeyerrel való összehasonlításban.
A televíziós közvetítés végén jól hangzott ugyan, hogy Sterbik Árpád révén mégis csak van magyar aranyérmes is, de ez a poén egy kicsit sántít… Azt ugyanis már sokan elfelejtették, mások igyekeztek elfelejttetni a sportkedvelőkkel, hogy amikor Sterbik 2001-ben Veszprémbe igazolt, egy hónap alatt megkapta a magyar állampolgárságot. Sterbik e nagyvonalú gesztus ellenére határozottan kijelentette: a magyar válogatottban ne számítsanak rá, mivel ő mindent a szerbeknek köszönhet és ezért ő csak a szerb válogatottban kíván védeni.
Az egyébként vitán felül nemzetközi klasszis kapuvédő ígérete egyik felét kőkeményen betartotta: soha nem védett a magyar válogatottban. Majd – érdekes módon? – elfelejtette, mit ígért a szerbeknek és a spanyol válogatott hívását elfogadta. Ennyit a magyar aranyérmesről.
Végül inkább gratuláljunk még egyszer a Veszprémnek, amely valóban csak a legminimálisabb különbséggel maradt le a döntőről. Ha ők játszhattak volna az elődöntőben például a Barcelonával, akkor a döntőt szinte biztosan elérik. Ott pedig ki tudja, mi történhetett volna…
Így viszont megint várnunk kell egy évet a nagy lehetőségre.
(jochapress / Jocha Károly)
