Öt év után ismét hokibajnok a Csíkszereda
Újra Csíkszereda áll a romániai hokivilág tetején: öt év szünet után a Sportklub megszerezte a csíkszeredai jégkorongsport történetének tizenhatodik bajnoki aranyát. A csíkiak 4-2-es összesítéssel múlták felül a brassói Corona Wolves csapatát, a döntő győzelmet pedig ellenfelük otthonában aratták. Szívmelengető magyar siker közös pályánkon, a Kárpát-medencében.
Fehérben a Csíkszereda, kékben a Brassó
A bajnoki finálék idegtépő dramaturgiájának minden elemét felvonultatta a romániai hokisport idei döntő sorozata. A hatodik mérkőzésen például a 3-3-as állást követő hosszabbításban a Sportklub két emberhátrányt is kivédekezett, míg Fodor Csanád egy távolról megeresztett felső sarkos bombával berekesztettnek nem nyilvánította a romániai hokiidényt.
A dolgok ilyetén alakulása ellen talán a bajnok szakvezetőjének sem lehet kifogása, pedig az ő igényeinek mércéjét anno egészen másik szinten hitelesítették. A cseh Leo Gudas az 1992-ben Albertville-ben olimpiai bronzérmet szerző csehszlovák válogatott tagja volt, az egyedüli olyan csapat egyik fogaskereke, amely képes volt legyőzni a végül aranyéremig jutó, világsztárokkal tűzdelt szbornaját, a volt szovjet tagköztársaságok csapatát.
A későbbiekben a cseh válogatottal egy olimpiai bronzérmet, illetve négy világbajnoki bronzérmet szerzett, játékos karrierjét 2003-ban fejezte be. Csíkszeredai pályafutásának első fél évét meglehetősen furcsán fogadta a helyi hokiszakértő közeg, sokan furcsállták, hogy többnyire csak szótlanul állt a kispad mellett. Kezdeti visszafogottságának természetesen megvolt a magyarázata, amit a Székelyhon című hírportálnak adott interjúban ki is fejtett.
„Egészen más volt a helyzet akkor. Idény közben érkeztem, kész keret fogadott, az Erste-liga rájátszásában már esélyünk sem volt. Eleinte inkább figyeltem, meg kellett ismernem a csapatot. Keményen kellett dolgoznunk, hogy felmutassunk valamit a román bajnokságban, sikerült is bejutnunk a döntőbe, de akkor még veszítettünk. Viszont éreztem, hogy nem eredménytelen a munkánk” – mondta Gudas, akinek tevékenységét a csapat korábbi sokszoros válogatott játékosa, Hozó Levente segítette.
Gudas egyik legnagyobb eredményének azt tartják, hogy a korábban sok kiállítással sújtott csapatból fegyelmezett gárdát faragott, valamint azt, hogy több fiatalt is beépített a rendszerbe. A mentalitás megváltoztatásában és a fiatalok aktiválásában igen nagy segítségére volt az együttes legnevesebb idegenlégiósa, az orosz Pjotr Szcsasztlivij, aki tekintélyes NHL-es és KHL-es múlttal, 39 évesen érkezett a székelyföldi városba, de úgy tűnik, korántsem levezetésnek szánta ottlétét.
Képességeit a csapat érdekeinek teljes mértékben alárendelve, de góljaival oroszlánrészt vállalva a csapat eredményességében etalon volt a társai számára. A mellé „beosztott” fiatalok ugyanakkor látványos fejlődésen mentek át, a huszadik életéve küszöbén álló Rokaly Szilárd például egyenesen a csapat egyik meghatározó emberévé nőtte ki magát.
Az öt szűk esztendő után szerzett bajnoki címet szépen egészíti ki a Román Kupában aratott siker – a döntőben akkor is a Corona volt az „áldozat” –, és sokak szerint az Erste-ligában szerzett bronzérem sem szégyellni való eredmény.
A pillanatnyilag nyugvóponton lévő, a korábbi feszültségeket semlegesítő csíki jégkorong következő idényét természetesen alapvetően meghatározza, hogy milyen mértékben sikerül megőrizni a jelenlegi emberállományt. A mosoly azonban kétségtelenül visszatért a Hargita lábához.
(magyaridok.hu / Csinta Samu)
