Ötven éves a Központi Sportiskola, a magyar sport kincsesbányája

A magyar sport talán legnagyobb „kincsesbányája”, a Központi Sportiskola jelentős jubileumhoz érkezett: 50 éve hívták életre. A félévszázados évfordulót méltó módon meg is ünnepli a Magyar Edzők Társasága (MET). A szervezet elnökével, Molnár Zoltánnal ez alkalomból beszélgettünk.

– Közel ezer, regisztrált tagot számláló szervezetünk megérett arra, hogy általános állapotfelmérést végezzünk – szögezte le Molnár Zoltán. – Kérdőívek kitöltése mellett beszélgetésekre kerítünk sor, amelyektől azt várjuk, hogy tagjaink őszintén feltárják maguk és sportágaik helyzetét. Reményeink szerint az is megfogalmazódik: melyek lennének a legfontosabb tennivalók. Széles az olló, hiszen nyilvánvaló, hogy rendkívül magasan kvalifikált edzők éppen úgy dolgoznak a magyar sportban, mint nagyon szerény felkészültségűek.

– Egyáltalán, azt lehet tudni, hányan edzősködnek az országban?

– Csak feltevéseink vannak egyelőre, e szerint mintegy tizenötezerre tehető a számuk. Azért is nehéz pontosabb számot mondani, mert ugyan 2004-ben megjelent egy kormányrendelet arról, hogy kik dolgozhatnának a sportéletben, viszont ezen szakemberek számára a továbbképzés mindmáig nem kötelező. Ez annál is ellentmondásosabb helyzetről árulkodik, mivel a tanároknak periodikusan kötelező tovább képezni magukat, az edzőknek viszont nem.

– És akik önszorgalomból veszik a fáradságot, milyen lehetőségeik vannak elméleti és gyakorlati tudásuk fokozására?

– A három lépcsős képzés (egy, két, illetve négyéves tanulmányok) alapvetően nagyon jó. A gondot az okozza, hogy az egy- és kétéves kurzusokat elvették a SOTE Testnevelési Tanszékétől (TF), s ezzel megszűnt a képzés egységes jellege. Egyértelművé vált, hogy a meglévő erőket a TF-en kell koncentrálni. Azt is el kell érni, hogy a TF a magyar sport „Tudományos Akadémiája” legyen.

– A magyar edzők elkészültségének alapvető javítására milyen lehetőséget lát?

– Érdemi előrelépésre csak akkor lehet számítani, ha a testnevelő tanárok valóban kiemelt bánásmódban részesülnek. Mindenképpen nagyobb megbecsülésre érdemesek, akiket módszeresen integrálni kell a sportéletbe. Régen a testnevelő tanárok irányították a gyerekeket az egyes sportágak felé, ma ezt elsősorban a szülők döntik el, ami alapvetően téves hozzáállás. A „varázseszköz” a tanárok kezében van, ezért is kell őket minden lehetséges módon támogatnunk. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy amíg a tanárképzés vidéki egyetemeken és főiskolákon jól működik, a minőségi szakedzők képzését a Magyar Edzők Társasága csak a TF kebelén belül képzeli el.

– A MET mit tehet ez idő tájt szervezett tagságáért?

– Irodánk eligazítást és megoldási javaslatokat egyaránt ad. Nyitottak vagyunk mindenre, ami előbbre visz. A MET mindenkori vezetése igen komoly szakemberekből állt. Elég csak megemlítenem dr. Ormai Lászlót, aki húsz évig látta el a MET elnöki teendőit. Jelenlegi alelnökeink – dr. Kemény Dénes, Kiss László – személye is garancia a társaság komoly működésére.