Pálinger Katalin nem fél a kísértésektől!

Shares

kezi_140215_Pálinger Katalin_JP

Amikor az újságok „álversenybe” kezdenek, annak leginkább soha nincs vége. Mindig úgy érzi az egyik fél, hogy azért még úgy utoljára, de csak oda kell piszkálnia a másiknak. Ez megy most, immár hetek óta, Németh András, a női kézilabda válogatott legújabb kapitánya kinevezésének ürügyén. Ki tudta először, ki tudta jobban, több helyről – és így tovább. Miközben a lényeg még véletlenül sem ez.

Ha valami érdekesség történt a papírformát igazoló bejelentés napján, tehát pénteken, az Pálinger Katalin menedzseri előléptetése volt. Mert Németh András harmadik kapitánysága tényleg már hetek óta a levegőben lógott. Azt sem túl nagy kockázat kijelenteni, hogy érdemi riválisa a hazai szakemberek közül nem adódott. A szövetség pedig ez alkalommal megmaradt a realitások talaján, mivel a szóba került dán és francia szakember bármilyen komoly paritást is képvisel, azért az év végén, hazai pályán esedékes kontinensbajnokság igen nagy ellentételt jelentett velük szemben.

Tehát jött, az egyetlenként felmerült Németh András és vele a meglepetést jelentő Pálinger Katalin. Természetesen őt is komoly újságíró gyűrű vette körül a sajtótájékoztató végén, amikor az „egyéni” interjúk ideje elérkezett. A jochapress.hu is ott volt a kérdezők között.

– Mennyire lepte meg Németh András felkérése és mi minden döntött az igen mellett?

kezi_140215_Németh, Vetési, Pálinger_JP

  Németh András, Vetési Iván, Pálinger Katalin

„A megkeresésére természetesen nem számíthattam. Amiket elmondott a szakmai elképzeléseiről, az viszont egyértelműen tetszett. Mivel nem olyan régen vonultam vissza, a játékosokkal pedig egyébként is jó kapcsolatban vagyok, így azt gondolom, hozzá fogok tudni tenni a kapitány munkájának sikeréhez.”

– A kislánya hat és fél hónapos. Hogyan tudja majd összeegyeztetni a többféle tennivalóját?

„Győrben már bekapcsolódtam a szakosztály életébe, s eddig is mindenféle segítséget megkaptam a családomtól és a két nagymamától. Én magam nagyon ambicionálom a munkát, s a segítő hátországommal ezt meg is fogom tudni oldani.”

– Arra nem gondol, hogy a sokadik csábításra esetleg mégis visszaálljon a kapuba?

„Ezt a kérdést alighanem végleg lezártam magamban. Nem tudom, milyen szintű kísértésnek kellene bekövetkeznie ahhoz, hogy ismét edzésbe álljak. Az, hogy egy hétméteres hárításával hagytam el a pályát, csak erősíti bennem az elhatározást. Ennél szebb befejezést, mint ami nekem megadatott, melyik kapus tudna elképzelni magának?