Pálinger: nem okoztunk csalódást

Shares

Pálinger Katalin, a Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ) alelnöke szerint minden mérkőzés a fejlődést szolgálta a németországi világbajnokságon a nyolcaddöntőben búcsúra kényszerülő női válogatott életében.

Fotó: Tóth Gergő/Népszava

A magyarok három-három győzelemmel és vereséggel zártak a vb-n, megverték Argentínát, Lengyelországot és Csehországot, kikaptak a címvédő norvégoktól, a svédektől, majd a nyolc közé jutásért az olimpiai ezüstérmes franciáktól.

– Azt az eredményt érte el a csapat, amit a játéktudása alapján várni lehetett tőle?

– Nagyjából igen, a svédek elleni meccset sajnálom, ők velünk azonos játékerőt képviselnek, ellenük nyerhettünk volna – mondta a Népszavának Pálinger Katalin. – Azt is fontos hangsúlyozni, hogy a vb sosem ad teljesen reális képet egy-egy csapat erősségéről. Olyan a lebonyolítás, hogy nem mindig a legerősebb nyolc válogatott kerül a negyeddöntőbe. Nem véletlen, hogy a következő vb-n ismét középdöntő következik a csoportkör után. És ezt mondanám akkor is, ha könnyebb ágon esetleg az elődöntőig menetelünk, mert ez is megtörténhetett volna. A nyolc közé jutásért az olimpiai ezüstérmes franciákkal szemben tényleg nem volt esélyünk, ők minden tekintetben előrébb tartanak nálunk.

– Nem volt olyan régen, amikor még Ön védte a válogatott kapuját, és minden világverseny előtt éremesélyesnek számított a csapat, amely többször oda is ért a második-harmadik helyre. Mi változott az elmúlt tíz-tizenöt évben, miért nem beszél most már senki sem éremről egy-egy nagy torna előtt?

– Az én időmben nagyon népszerű volt a sportág, több példakép volt, akiknek a hatására nagyon sokan kezdtek el kézilabdázni, így könnyebb volt a tehetségeket kiválasztani, mégsem tudott a sportág ebből építkezni. Az akkori utánpótlás nem megfelelő menedzselése vezetett az eredményesség visszaeséséhez. Jelenleg a Magyar Kézilabda Szövetség az alapoktól kezdve igyekszik fejleszteni a sportágat a képzés, az utánpótlás-nevelés reformjával. Ezért a mi felelősségünk abban áll, hogy 5-6 év múlva a nemzeti csapatok a világelithez tartozzanak. Ha előrenézünk, akkor van okunk a bizakodásra, a mostani korosztályos válogatottak tele vannak kiváló képességű játékosokkal, van egy EYOF-győztes csapatunk, amelyből sokan nemzetközi szinten is sikeresek lehetnek, ha töretlen marad a fejlődésük.

– Lehet-e a visszaesés oka, hogy a Bajnokok Ligája-győztes Győr csapatában alig találunk rendszeresen pályára lépő magyar játékosokat, sőt, már a középmezőnyhöz tartozó együttesekben is egyre több a külföldi, így a szövetségi kapitány is kevesebb magyar kézilabdázóból tud válogatni, akik ráadásul a klubjaikban is gyakran kiegészítő emberek? Az ellenpélda Bíró Blanka, aki a Ferencvárosban folyamatosan véd és a vb-n is kiváló teljesítményt nyújtott.

– Kezdem a kapuskérdéssel, Blani valóban remekül védett, de ugyanez igaz Janurik Kingára, sőt én idevenném Kiss Évát is, aki megnehezítette és a jövőben is megnehezíti a kapitány dolgát, amikor el akarja dönteni, kiket vigyen magával egy-egy világversenyre. Jogos a másik felvetés is, elnökségi tag vagyok Győrben, ahol a cél a Bajnokok Ligája megnyerése, ami csak úgy lehetséges, ha világsztárokat szerződtet a klub. Nincs idő a fiatal magyar tehetségek beépítésére, mert azonnal kell eredményt felmutatni. Ez megnehezíti a válogatottnál dolgozó kapitány helyzetét, ennek az ellentmondásnak a feloldására kevés lehetősége van a szövetségnek, bár akad ellenpélda is, a dunaújvárosiak magyar játékosokra építve nyertek tavaly EHF Kupát. Annak mi sem örülünk, hogy olyan csapatokban is külföldiek játszanak egy-egy poszton, ahol lenne ugyanolyan képességű magyar játékos, de nincs jogi lehetőségünk ennek megváltoztatására. A játékosok nevelésének, fejlesztésének dandárja ugyanakkor már junior korban, és főként felnőttkorban a klubokra marad, ők végzik a mindennapi munkát, a válogatottban töltött évi 30-40 napban már kész játékosokkal kell dolgozni, hiszen másra nincs lehetőség.

– A kézilabda kapja a legtöbb tao-támogatást, tavaly több mint 27 milliárd forint érkezett a sportágba.

– Ennek rengeteg pozitív eredménye van, jobbak lettek az infrastrukturális körülmények, csarnokok épültek, épülnek, újulnak fel. Elindítottunk szakmai programokat, reformokat vezettünk be a gyermek- és utánpótlás-bajnokságokban, de ezeknek a változtatásoknak a pozitív hatásai csak évek múlva lesznek láthatóak.

– Visszatérve a vb-re. Kim Rasmussen szövetségi kapitánynak élő szerződése van, többen bírálták őt azért, mert nem beszél magyarul, vagy rosszul megválasztott taktikát vetettek a szemére. Mi a szövetség álláspontja a személyével kapcsolatban?

– A kapitány iránt töretlen a bizalom. Együtt voltam a csapattal a vb alatt, Kim Rasmussennek és stábjának köszönhetően sokkal egységesebb volt az együttes, mint egy évvel ezelőtt. A fizikai felmérések alapján mindenki fejlődött, játékosokra lebontott program készült, ami még az étkezést is meghatározza, ez külföldön már évek óta bevett szokás, most már nálunk is működik. Taktikailag is előreléptünk, jól működött a szélsőjátékunk, hatékonyabbak lettek a lerohanásaink. A sérülések megnehezítették a kapitány dolgát, Tomori Zsuzsa a pályán és azon kívül is egyik vezéregyénisége a csapatnak, ő nagyon hiányzott. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a távlati cél a kijutás a 2020-as tokiói olimpiára. A vb előtt a kapitány elmondta, hogy most alakul, épül a válogatott, én úgy látom, hogy minden téren előreléptünk, és bizakodva tekinthetünk a jövőbe.

(Népszava)