Pars Krisztián elkeseredett, csapdába esett
Aggasztó hír, ha bármely olimpiai bajnokunk a felkészülését firtató első kérdésre azzal indítja a válaszát, hogy momentán elkeseredett; és Pars Krisztián kedden elsőre éppen ezt bökte ki a Gyulai István Memorial – Atlétikai Magyar Nagydíj sajtótájékoztatóján.
A londoni ötkarikás játékok kalapácsvető-bajnoka, kétszeres Eb-győztesünk a combjában makacs közelítőizom-húzódással bajlódik; még szerencse, hogy az év fő versenye, a pekingi vb időben viszonylag távol van versenyzőnk számára, aki a világranglistán a második helyen áll 79,24 méteres eredménnyel. Márciusban ennyivel győzött a portugáliai téli dobó Európa-kupán.
Fábik Tibor interjúja
– Már a téli dobóbajnokságon is említette, hogy a dél-afrikai edzőtáborban, amikor súlyokkal dolgozott, túlzottan megterhelte a combközelítő-izmát. Nagy a gond?
– A múlt hét végén szerettem volna elindulni a veszprémi versenyen, számomra ez hagyományosan egyfajta évnyitó, állapotfelmérő, azonban csak néző lehettem. Fájt is a szívem, ám két hete megint szenvedek a közelítőmmel. A folyamatos megterheléstől tapad, tartja magát, ha nincs meg a feszülés, akkor elenged. Még jó, hogy nem szakadt be, mert ha bevérzett volna, akkor nem úsznám meg a műtétet. A dél-afrikai edzőtábor után volt egy kis pihenőm, azt hittem, hogy rendbe jöttem, de beleestem a csapdába. Be kell látnom, harminchárom évesen már nem vagyok mai gyerek, csak óvatosan szabad rámennem a nagy súlyokra. Amúgy is azt vallom, hogy a dobásban az erőnek csak harminc százalékban van szerepe, a technika, a helyes mozgás a döntő.
– Mekkora súllyal végezte a felvételt?
– Százkilencven kilóval. Éppenséggel ebből nem szükségszerű visszavennem, csak nagyon oda kell figyelnem, hogy megállítsam a pozícióban. Mert ilyenkor persze nem akarja ledobni a súlyt az ember. Az volt a baj, hogy lejjebb mentem vele a kelleténél, így sérültem meg még Dél-Afrikában.
– Most egyáltalán nem tud dobni?
– Tudok, de nem merek, mert azzal a szakadást kockáztatnám. S azért sem lenne érdemes, mert a félsz óhatatlanul bennem van, így a rossz mozgást gyakorolnám, az idegződne be. A forgással egyébként nincs gond, csak éppen most nem tudom olyan erővel megindítani a dobást, ahogy kellene.
– Hogyan tovább?
– Ha az ember mögött van két hónap kemény munka, majd jön két-három hét kényszerpihenő, és utána megint bele kell csapni a melóba, az a hullámzás nem szerencsés. Nekem azonban már van annyi rutinom, hogy ezt megoldjam. Sokat megéltem, jó néhányszor műtöttek, és mindig talpra álltam. Így lesz most is.
