Paumann Dániel: Tengeri kígyók között, Abu-Dzabiban

kajak_Abu-Dzabi 1“Első bejelentkezésemet ott fejeztem be, hogy már lebattyogtunk a strandra (szállodától kb 8-10 perces, kényelmes beszélgetős séta), ahol Csucsu körbe vezetett minket megmutatva többek között a hajóinkat, öltözködőt -törülközőt az intim testrész elé csavarva a hajó mellett állva, de a finyásabbaknak van tusoló is. Utána a strand főnöke, Mark tartott nekünk egy gyors talpalávalót, hogy mit is szabad mit nem, hogyan és miért és legfőképpen, hogy mikor.
Kezdjük talán a legfontosabbal, hogy itt meleg van és a nap süt! Naptej használata főleg délelőtt erősen ajánlott, sőt poló is, mert secc- perc alatt sült rákok leszünk. Sapka szintúgy hasznos eszköz, megelőzendő a hőgutát és a napszúrás okozta kellemetlen delíriumot. Igyunk vizet, sok-sok folyadékot.


Utána arra hívta fel figyelmünket, hogy ez nem demokrácia, itt mások a játék szabályok és a hagyományok, kultúra, tehát ne flangáljunk az utcán félmeztelenül félig letolt gatyával, munkás dekoltást sejteni engedve, hanem pólót, trikót viseljünk legalább. A nők itt kicsit más helyzetben vannak, mint nyugaton. Egy érdekes példát hozott fel, miszerint, ha megerőszakolnak itt egy nőt, akkor a szigorú erkölcsi szabályok alapján valószínű, hogy a hölgy megy börtönbe, vagy még rosszabb. Na itt a szingli kollégák arcára kaján mosoly ült ki és félig már le is levetkőztették szemükkel a strandon amúgy is bikiniben pancsoló európai turista nőciket.

Nagy a vízfelület, ergo sokfelé lehet menni, de arra ne menjél, mert az katonai terület ott nem kérdeznek, hanem lőnek, oda azért ne menj mert a Sejk birtoka…Jet ski -eket, ha jönnek és nagy hullámokat csapnak, akkor jó magyar szokás szerint válogatott szaftos káromkodásokkal – amikor is nem csak az anyjuk, de még mamájuk is csuklik – ne küldjük el őket a dubainál még melegebb éghajlatra, mert ha esetleg mentőmellény nélkül jetskizik a delikvens, akkor valószínűleg a sejk rokona vagy jó cimborája, szóval lehet, hogy baj lenne belőle.

Veszélyek: medúzák csípnek, de ne pisiljük le a sebet, mert az nem jó – egy városi legenda kilőve -, hanem tőlük kérjünk segítséget. Ecetes- gyógyvizes borogatással orvosolják a fájdalmat, de egyébként idén medúza még nem járt arra. Cápák nincsenek – reméljük. Van viszont tengeri kígyó, amit ha meglátunk, akkor ne fogjuk meg – itt egymásra pillantva kérdő tekintettel együtt mondtuk hangosan: “Ki az a hülye aki meg akarná fogni!?” -mert roppant veszélyes! Kerüljük el minél messzebbre, mert a marása halálos is lehet és antiszérum csak két kórházban van.

Na, a kellő tudással a birtokunkban már bátran vetettük be hajónkat a tengerbe, majd utána magunkat a csónakba és indultunk felfedező evezésre. Délelőtt és délután is egyéni evezés volt, de azért raktunk a zsákba a kilométereket bőséggel. A nap persze jó néhányunkat megperzselt, de az égetőnek koránt sem nevezhető magyarhonban lévő téli “napsütéshez” – szmogos szürke hétköznapokhoz – edződött bőröcskénk sokkot kapott a hirtelen rázúduló D-vitamin áradattól, amit az egy centi vastag napolaj réteg sem tudott tökéletesen megszűrni.

Este egy fajin kis kondi, majd vacsora következett.

Már Kati néni is jött motorossal, és pár light-os résztáv után már erősebb iramra sarkalt minket a maga kedves módján: “Ez lassú, gyorsabban!! Látom rajtatok, amikor slamposan eveztek!!!” Persze olykor-olykor valaki előrébb kerül, mint mások és akkor beindul a versenyösztön – mint a cápáknál, ha vérszagot éreznek -, így az edzés vége felé már szép kis csaták is kialakultak, de még kulturált formában.
Páran este megnézték a Forma-1-es pályát, míg mások vízért indultak a közeli plázába. A közbiztonság meglehetősen jó, illetve szerintem itt nincsen kultúrája a lopásnak és hasonló emberi magatartásoknak, mint a “fejlett” nyugaton. A gazdag átlagpolgár arab srác simán kiszáll és bemegy a patikába, otthagyva az út szélén az autóját – Porsche – járó motorral. Az emberek kedvesek, mosolyognak, bár utazásaink során ugyanezt tapasztaltuk Dél-Afrikában is, illetve azokon a helyeken ahol meleg van és tenger. Minek aggódni, itt a tenger, süt a nap, miért lennék szomorú ember? “Hogy van kedves Uram? – Jól. És Te?- Remekül, remekül. További szép napot!”

A ma délutáni evezésnél viszont váratlan dolog történt! Kugli találkozott az amúgy ritka tengeri kígyóval – vagy legalábbis valami hasonló izével – amiről Mark beszélt nekünk! Rátekeredett a hajójára és majdnem bemászott a lábához a beülőn keresztül! Sikerült eleveznie a leleményes Kuglinak tőle így megúszta a váratlan kalandot. Szerencsére hogyhogy nem Totya épp arra járt egy kamerával és sikerült lencsevégre kapnia a jelenetet! A fotókat nemsokára közlöm, addig is befejezem mai írásomat.”

Hamarosan újra jelentkezünk!

 

This entry was posted in Blog and tagged , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.