Petőváry Zsolt vérével vetették össze a barguzini Petőfi-csontváz DNS-ét.

Shares

Petőváry Zsolt, 440

Nem sok jobb vízilabdázót hord a föld a hátán Petőváry Zsoltnál azok között, akik nem nyertek olimpiai bajnoki címet. A 220-szoros válogatott átlövő még 45 éves korában is kilenc gólt vágott a bajnoki elődöntőben – igaz, Iránban, de bő két évvel korábban a magyar NB I-ben is 78 gólt termelt egy idényben a Pécs színeiben. Petőfi Sándor egyenes ági leszármazottja március 15-én, a ’48-as forradalom és szabadságharc kitörésének 167. évfordulóján ünnepelte ötvenedik születésnapját.

Petőváryt korábban telefonon hívtuk fel Cataniában, ahol makacs hörgőgyulladását kúrálta, a kerek születésnapot már itthon ünnepelte.

– Miért pont Szicíliában gyógyulgat? – kérdeztük az egykori gólkirályt.

– Mert itt kellemes az éghajlat, meg is beszéltem Pannival és Lucával, a lányaimmal, hogy mielőtt hazautaznánk, leugrunk Taorminába, s fürdünk egyet a Földközi-tengerben. Tizennyolc fokos a víz.

– A jelek szerint az olasz kapcsolat még töretlenül él…

– Hét szezont játszottam a Nuoto Catania csapatában a kilencvenes évek első felében, majd hatot Liguriában, az Arenzanóban és a Bogliascóban, Itália a második hazám, minden tengeri halnak ismerem az olasz nevét… Itt most egy vizsgálóbíró barátomnál lakom a két lányommal. Panni az MTK-ban röplabdázik, Luca pedig nálunk vízilabdázik, Leányfalun, a Kópé pólósuli csapatában.

– Amit olimpiai bajnok barátjával, Kósz Zoltánnal vezetnek. Megélnek belőle?

– Most már meg. A lányaimról annyit, hogy  Panni 18 éves, itt született, Cataniában, jól beszél olaszul, Luca kicsi, ügyes pólós, 14 lesz, ő már otthon jött a világra.

– Azt hittem, kinn marad Cataniában. Nagyon otthonosan mozog arrafelé.

– Igen, marasztalnak a régi klubomnál, edzői állást is ajánlottak, de itt még nem ért véget a válság, semmi sem olyan, mint a kilencvenes években volt. Hihetetlen, mennyire szeretnek. Mutattak egy óriásplakátot, amelyiken rajta vagyok, mint a Nuoto Catania történetének legjobb játékosa. 1993-ban 22 meccsen 113 gólt dobtam, amennyit senki – sem azelőtt, sem azóta.

– Én már a bogliascói korszakának voltam hellyel-közzel a krónikása, ott is megbolondultak önért.

– Rajtam nem fogott az idő. Már talán negyven is voltam, amikor a Camoglival játszottunk, és 6-5-re nyertünk is. Alekszandar Sapiccsal fogtuk egymást, tizenhárom évvel fiatalabb nálam, verekedtünk, nem maradtam alul.

– Aztán még hazajött, és negyven felett a Pécset is segítette. Nem volt elég?

– A pólóból sosem. Még ötvenévesen is el tudnék játszani az OB I-ben. Pécs után még kimentem Iránba 44 évesen, hívott a perzsa szövetség. Amikor megérkeztem a Naft & Gaz Gachsaran csapatához, döbbenten láttam, hogy szerződtettek még egy légióst – a szlovák Roman Polacikot, akivel pontosan húsz évvel korábban nyertünk bajnokságot a Vasassal! Ketten együtt kilencvenévesek voltunk, de kiemelkedtünk a mezőnyből. A bajnoki elődöntőn kilenc gólt dobtam, annyira domináltunk, hogy meg akarták akadályozni a visszatérésünket, és hoztak egy szabályt, hogy 35 évesnél idősebb légiós nem pólózhat az iráni ligában.

– Hogyhogy nem tudtak nyerni semmit sem a válogatottal, amelyben 1984-től 1995-ig játszott?

– Nem volt szerencsénk az edzőkkel, pedig nagyszerű pólósok játszottak akkoriban: Gyöngyösi „Tojás”, Vincze Balázs, Tóth Imre, Tóth Laci, Kuna, Kósz, Nemes, Schmiedt, a vége felé még Benedek Tibi is. De valahogy nem álltunk össze igazi csapattá.

– Ki volt a legjobb edzője?

– Kettő is volt: Kemény „Fecsó” és Rusorán Péter.

– 2006 forró őszén kiderült, hogy lánglelkű hazafi. Ha igaz, ez is családi hagyomány.

– Olyannyira, hogy Petőfi Sándor egyenes ági leszármazottja vagyok. Petrovicsról magyarosítottunk, a szép-szépapám és a költő édesapja testvérek voltak. Miután Morvaiék Barguzinban megtalálták Petőfi földi maradványait, néhány éve édesapámtól és tőlem vett vért Kiszely professzor, hogy összehasonlítsa a DNS-mintákat. Csakhogy rejtélyes körülmények között egy női csontvázra cserélték ki a költőét, így félresiklott az ügy.

– De nem az ön élete. Van még kapcsolata a vízzel?

– Egyfelől a Kópé pólósuli, másfelől a Ráckevei-Duna. Van ott egy kis birtokom az Angyali-szigeten, nyaranta halakat fogok. A tavalyi rekordom egy tizenkét kilós ponty. Alig várom már a jó időt!

(mno.hu)