A pillanat 17 éves művésze

Kiss Tamás ugyan már egy éve, napokkal a tizenhatodik születésnapja után bemutatkozott a labdarúgó NB I-ben, s a szombati gólja már a harmadik volt az élvonalban, de istenigazából a Ferencvárosnak rúgott ívelt bombájával lett egy csapásra nemcsak egy város, de egy picit az ország ügyeletes zsenije. A Haladás támadó középpályása ugyan nem köszön csókolommal kapusának, Király Gábornak, de mindenesetre érdekes körülmény, hogy a játékos édesapja egy évvel fiatalabb a 108-szoros válogatott szombathelyi kapusnál.

Kiss Tamás a Honvéd ellen szerzett góljával az NB I történetének első 2000-es születésű gólszerzője lett. Fotó: Unger Tamás/Nemzeti Sport

Ch. Gáll András interjúja a Magyar Időkben

– Fel tudná idézni szombatról a 84. perc történéseit?
– Ramos botladozott, majd elém gurította a labdát, a tizenhatos jobb sarkánál két lépéssel beljebb álltam, ösztönösen rárúgtam jobbal, az erősebb lábammal. Nem is láttam, hogy mi lesz a lövés sorsa, mert a lábamat és a földet néztem, de amikor felzúdult a nyolcezer néző, tudtam, hogy gól lett belőle. Az első labdaérintésemből. Ha azt mondom, hogy borsózott a hátam, akkor még nagyon visszafogottan fogalmaztam.

– Térden csúszott ki örömében a pályáról, egyenesen az edzőjéhez, Michal Hipphez. Miért?
– Mert a meccs előtt hosszasan beszélgetett velem, és ő volt az, aki belém sulykolta, hogy ne törődjek semmivel, ha lövőhelyzetben vagyok, azonnal rúgjam rá, senki nem fog letolni, ha esetleg mellé megy.

– Hipp tud már magyarul?
– A 95 százalékát megérti annak, amit mondunk neki, beszélni még nem tud, de szerintem hetek kérdése, és megszólal magyarul.

– Most már elárulhatja: lecsúszott a lövés vagy…
– Nem, így terveztem, de az az igazság, hogy szerencse is kellett hozzá. Valójában ösztönből rúgtam rá, egy pillanat műve volt az egész.

– Mit szól ahhoz, hogy ön az egyetlen NB I-es labdarúgó, akinek kettessel kezdődik a születési éve, s csak öten mutatkoztak be fiatalabban az NB I-ben, mint ön tavaly december 11-én: Orth György, Braun József, Schlosser Imre, Puskás Ferenc és Bene Ferenc?
– Most, hogy mondja, megint libabőrös leszek. Olyan óriások ők, hogy ki se merem ejteni a nevüket. Velük egy klubban lenni szinte hihetetlen.

– Téten született, tudjuk, a vasárnapot is otthon töltötte a szülői házban. De mi volt szombat este?
– A szüleim is eljöttek a Fradi elleni stadionavatóra, feledhetetlen élmény volt, remélem, nemcsak nekem, hanem nekik is. Az már csak a bónusz, hogy a történelemtanárom is ott volt az első sorban, s amikor a végén pacsizott velem, azt mondta, töriből ötöst fog adni. Egyébként a 11. osztályba járok a szombathelyi Hermann Ottó Környezetvédelmi és Mezőgazdasági Szakképző Iskolában, tehát még másfél évem van az érettségiig.

– Hány évesen kezdett futballozni?
– Háromévesen, ovifoci keretében, Téten, természetesen – a szülővárosom a Sokoróalján van, nem messze Pannonhalmától –, aztán négy évet Gyirmóton játszottam, az Illés Akadémiára 2011-ben, 11 évesen kerültem. Apa futballozott az ETO-ban, szóval családi hagyomány a labdarúgás. Az Illés Akadémián nagyszerű edzőim voltak, Pacsi Bálint, Basics Szilárd, rengeteget tanultam tőlük. A Haladásban Király Gábor a példaképem, meg Halmosi Peti, ő volt az, aki a mérkőzés előtt felolvasta az egyik vezérszurkolónk motivációs levelét, utána úgy futottunk ki a pályára, hogy akkor is győzünk, ha belehalunk.

– Az U17-es válogatottból most öregedett ki, ott volt a horvátországi Eb-n, Feröer ellen kezdett. Hogyan tovább?
– Remélem, számítanak rám az idősebbek között is, most volt egy U18-as összetartásunk Olaszországban.

– Van játékos példaképe?
– Mármint Király Gabin kívül? Van, Lionel Messi. Hasonló az alkatunk, nekem is alacsonyan van a súlypontom, bámulom a játékát. És álmodozom. Arról, hogy szombaton kezdeni fogok a Puskás Akadémia ellen…

(Magyar Idők)