Pintér Attila aranymondásai: Csehszlovákia, Korcsmár Zsolt és más apróságok
A magyar válogatott feledhető meccsen nyert 1-0-ra Albánia ellen egy ugyancsak kérdőjeles tizenegyes értékesítésével. Ez egyben az első, olyan meccse volt a válogatottnak, amelyen Pintér Attila kapitánysága alatt sikerült győzniük a „fiúknak” A kapitány természetesen dicsérte játékosait. A sajtótájékoztatón olyasvalakit is dicsért, aki egyetlen percet sem töltött a küzdőtéren.
A magyar együttes így állt fel: Rózsa Dániel – Heffler Tibor, Lipták Zoltán, Lang Ádám, Korhut Mihály (Bosnjak Predrag, 66.) – Pátkai Máté (Vécsei Bálint, 55.), Varga József – Stieber Zoltán (Varga Roland, 63.), Rudolf Gergely (Priskin Tamás, 68.), Dzsudzsák Balázs (Lovrencsics Gergő, 73.) – Futács Márkó (Kalmár Zsolt, 46.).
Korcsmár Zsolt tehát egyetlen percet sem töltött a pályán, végig csere volt. Az is lehet, hogy Pintér a győri Kalmár Zsoltra gondolt. Vagy Korhutra. Vagy valaki másra, esetleg.?.
Úgy tűnik tehát, hogy a kommunikációs tréningek – és egyéb, ki tudja, miféle betitkosított gyorstalpalók, ahol a legújabb magyar labdarúgó kapitányt, Pintér Attilát megpróbálják egy kicsit „feljebb hozni” – egyelőre nem különösebb eredményességgel működnek. Az albánok ellen ugyan nem láthattam a félre nem érthető, „buzdító” szavakat, amelyek bizonyos szexuális cselekedetre hergelik az illetékeseket, de ez nem jelent semmit. A mi emberünk bármikor képes visszatérni a régi, jól bevált szlogenekhez, vagy éppen újabbakkal bizonyítani rátermettségét, mint amilyen elszólás volt ez a Korcsmár Zsolt személyéhez köthető minősítés is.
Pintér úr ugyanis még véletlenül sem csak ezt az egy aranymondást engedte el, s ezen a területen a jövőt illetően is bízhatunk kreativitásában. A napokban Csehszlovákiáról szólt, pedig ha jól emlékszem, ez az ország 1993. január elsején szűnt meg és jött létre helyén Csehország és Szlovákia.
Ám Pintért sem ez, sem egyéb apróságok nem izgatják, miként a mögötte állók is keményen kitartanak mellette-mögötte. Természetesen ezért a feltétlen bizalomért valami apró fizetség is jár.?. Például annyi, hogy bizonyos helyzetekben Pintér tudomásul veszi, ha „tanácsolnak” neki valamit, nem beszél vissza, ha véletlenül lenne ellenvéleménye, stb.
Hogy milyen eredménnyel játszik majd a nemzeti együttes? Meg hogy látható lesz-e legalább egy hangyányi előrelépés labdarúgásunk mélyvölgyéből? Ezek másodlagos dolgok. A lényeg például az, hogy Debrecen szülötte, az autófaló Dzsudzsák Balázs immár ki tudja, hányadik alkalommal teszi le a hűségesküt, hogy most azután tényleg belead apait-anyait. Hogy megint nem sok történt, ez sem sokakat izgat. Elvégre előbb-utóbb csak kijutunk így is valamelyik világversenyre.
Például arra az Eb-re, ahol legalább 64 csapat bejut majd a döntőbe…
