Pintér Attila ne kunyeráljon, inkább bizonyítson!

MTI Fotó: Illyés Tibor

MTI Fotó: Illyés Tibor

A hatalmas lendülettel érkezett Pintér Attila, a legújabb labdarúgó szövetségi kapitány – úgy tűnik – nem változtat a sok év óta újra és ismét bevetett szlogeneken. Erről győzött meg nagyon sokunkat a hétfő esti, Telkiben megtartott sajtótájékoztatón, ahol gyakorlatilag semmi újat nem mondott.

Hogy konkrétan mit is? „Arra kérem a szakmát, a sajtót és a szurkolókat, álljanak ki a magyar válogatott mellett, támogassák, segítsék a játékosokat, és ne legyen az, hogy – jó magyar szokás szerint – az első adandó alkalommal, az első, rosszabb eredmény után azonnal belerúgnak az emberbe. Arra tényleg nincs szükségünk” – mondta többek között Pintér, a szerda esti, a számára bemutatkozást jelentő, Finnország elleni barátságos mérkőzés elé.

Megvallom, máris úgy érzem, semmi nem változott: az elmúlt évtizedek folyamatos ígérgetése, az alaphangvétel Pintérnél is marad. A mérleg egyik serpenyőjében semmi konkrétum, a másikban viszont az elvárások sora. Miért nem azzal kezdte Pintér Attila, hogy nem kér semmit. Helyette inkább a pályán bizonyít, az általa kiválasztottakkal. Mondjuk nem úgy, mint a legutóbbi két, érdemi találkozón történt. Bukarestben, a románok ellen, ahol például a 90 perc arra volt elég, hogy egyetlen, valamirevaló lövés menjen kapura, Hajnal Tamás jóvoltából. És a hollandok ellen? Mit tehetett volna még a sajtó azon felül, amit öngyilkos módon, saját maradék tekintélyét is latba vetve, megírtak a tollforgatók? Hogy talán most, majd megmutatják a fiúk…Erre kaptunk egy nyolcast…

Be kellene végre látni, hogy a sajtó emberei nem tudnak gólokat rúgni, miként a szurkolók is hiába ordítják rekedtre magukat, ha a pályán lévők sem nem játszanak jól, sem nem akarnak legalább megfeszülni azért, hogy a tudásbeli különbséget legalább némiképp kompenzálják. Mit kívánhatna még Pintér Attila kapitány azon felül, hogy szerda estére – ha igazak a hírek – tizenvalahányezer embert csak sikerült kicsalogatni a győri lelátóra? Ha csak ezren mennének ki a finnek elleni felmérőre, akkor sem szólhatna egyetlen szót sem!

Amiket pedig Dzsudzsák Balázs felröppentett, azok az ígérgetések külön kategóriát képeznek. Most milyen jó a hangulat, most majd vállalja a vezérszerepet! És ha netán így lesz, akkor halkan megkérdezném: lassan évek óta miért játszott úgy, ahogy? Pontosabban miért nem játszott? Mert hogy a válogatottban mutatott teljesítményével még az angol harmadosztályban sem akarná minden csapat megvásárolni őt, nem a Liverpool…

Régi igazság: sok beszédnek sok az alja. Ezért sem szaporítanám tovább a mondókámat. Maradjunk annyiban: várjuk a sokkal szebb napokat is megért magyar labdarúgás története legújabb fejezetének nyitányát. Ott a pálya, tessék bizonyítani. Azután majd ha tényleg lesz érdemi változás, mindenféle kéregetés nélkül is megkapják majd a szakma, a sajtó és a kiéhezett drukkerek támogatását.

Ha pedig minden marad a régiben, akkor Pintér hiába is kér megértést, támogatást és egyebeket. A magyarázgatásokból meg a számolgatásokból már tényleg mindenkinek elege van…

This entry was posted in Blog and tagged , . Bookmark the permalink.

Comments are closed.