Pintért ösztöndíjas sajtómunkásként szerződtette az MLSZ

Pintér Attila: jobbra, balra, netán előre? (Fotó: Europress)

Ahogy múlik az idő, mind világosabb előttem: az MLSZ „illetékesei” Pintér Attilát nem azért szerződtették, hogy a magyar labdarúgó válogatott jobb eredményeket érjen el! Sokkal inkább azért, hogy a sajtó munkatársainak, a legkülönfélébb hangot megütő újságíróknak folyamatosan legyen miről írniuk. Pintér ezt a feladatot kitűnően megoldja, jól szolgálja megbízóit, hiszen lassan már tényleg a vízcsapból is a vele kapcsolatos értekezések folynak (zúdulnak?), miközben a magyar foci soha nem volt mélységek felé ereszkedik lefelé.

Mi mindenre alapozom a fentieket? Például az egyik napilapban ma megjelent szavazásra, amelynek eredménye: Pintér Attila az utóbbi három évtized legrosszabb kapitánya, a legjobbnak pedig Mezey Györgyöt ítélte a voksolók tízezres hada. Máshol olvashatom, hogy „Pintér szerződése nem nyilvános”, így „természetesen” azt sem tudhatta meg egy másik fórum, hogy mennyiért botladozik immár lassan egy esztendeje a magyar labdarúgó válogatott élén az MLSZ kegyeltje.

Persze azért csak megjelenik valami biztató a financiális kérdéssel kapcsolatosan. Egy közeli informátor szerint ugyanis Pintér nagyságrendileg ötmilliót kaphat. Más megközelítésben ez annyit jelent, hogy az ő havi ösztöndíja (mert hogy egy ekkora fizetésért szerény véleményem szerint egészen más produkció lenne a megfelelő ellentételezés!), csak kb. a 40 százaléka a lehetséges kapitányok közötti keresgélés időszakában a szóba jöhetett külföldiek fizetési igényének.

Hát ezen a ponton végképp „kiakadtam”. Ha már ennyi pénzt dobálunk ki a legkülönfélébb módokon – nyilvánvalóan az adófizetőktől befolyt pénzalapból, s nem Csányi Sanyi bácsi saját számlájáról -, amikor az NB I-ben több, „élvonalbeli” együttesnek is jóval a milliárdos küszöb fölött van az éves költségvetése, akkor ne számítson már éves szinten plusz százmillió forint! Tévedés ne essék, abszolút nem értek egyet „labdaművészeink” fizetéseivel, de ha már ennyit kidobálunk, akkor százszor inkább jött volna egy Bölöni László mondjuk havonta 10-12 millióért, mint Pintér Attila egy „ötösért”.

Pintérnél ugyanis semmiféle koncepciónak még a körvonalai sem látszanak, ugyan ismételten behívogatott 30-40 jelöltet közös gyakorlásokra, a legkülönfélébb, alkalmas vagy alkalmatlan időpontokban, amiről szintén öles irományok jelentek meg – nem egészen alaptalanul.

Az MLSZ-t mindez persze nem nagyon izgatta. Akik súgtak Csányi Sándornak, azok „természetesen” a teljes ismeretlenség misztikus homályában maradnak, s most – az újabb döntést megelőző napokban-hetekben – ismét adják a holtbiztos tippeket. A sajtó pedig egyeseket feldob, másokat pihentet. Most éppen a 38 éves Dárdai „Palika” a kiszivárogtatott ügyeletes megmentő. A berlini Herthánál dolgozó Dárdaival nem is lenne semmi baj, ráadásul ő már évekkel előbb bejelentette, hogy egyszer szívesen lenne szövetségi kapitány.

Hát ha ő is úgy gondolja, miért ne lenne? Hiányérzetem csak minimális vele kapcsolatosan. Dárdai ugyanis eddig – legjobb tudomásom szerint – egyetlen percig sem foglalkozott felnőtt csapattal, tehát ezzel a korosztállyal kapcsolatos tanulóidejét a magyar válogatottnál töltené el. Ez talán egy kicsit nagy ugrás – néhány év előgyakorlat esetleg mégis jó lenne?

Ám ne legyünk telhetetlenek, ha Dárdai (vagy esetleg másik jelölt) is elvállalja havi ötmillióért, akkor lássuk! Vagy beválik, vagy nem. Időnk mint a pelyva. Ha már eddig is elrepült néhány évtized tömény eredménytelenséggel, mit számít még az az újabb néhány esztendő.

Egyszer majd csak kijutunk az Európa-bajnokságra. Ha pedig a huszonnégyes mezőnybe netán nem férünk be, legfeljebb kivárjuk, amíg harminckettőre emelik a döntő létszámát…